Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ-nagykövete tartott előadást Kőszegen

– Részese voltam annak a folyamatnak, ami itt megszületett, ahogy felépült az iASK, és egyre izgalmasabbak lettek a Kelet és Nyugat között mindig híd szerepet betöltő nyári egyetemek. Az évek alatt a világ számos pontjáról érkező diákokkal találkoztam, akik friss gondolatokat hoztak és hoznak. Kell a kapcsolódás a fiatalokkal. Ha ugyanis nincsenek új kérdések, akkor nem tudunk új módon gondolkodni, és a szükséges válaszokat megtalálni akár a megfeneklett folyamatokhoz – hallottuk a 24. Nyári Egyetem vasárnap délutáni szekció­jában előadó ENSZ-nagykövettől.

Bogyay Katalin 2007 óta dolgozik együtt Miszlivetz professzorral. Kőszegen, Párizsban és New Yorkban is volt közös munkájuk. A legutóbbi nagy projektről lapunk is hírt adott. 2017-ben A Cry For Free­dom címmel jelentetett meg tanulmánykötetet Magyarország Állandó ENSZ Képviselete és a kőszegi intézet. Hatvan év titkosítás után sikerült felnyittatni a Magyarországgal kapcsolatos titkos aktákat az ENSZ-ben.

A kőszegi nyári egyetemeknek minden évben van globális perspektívája, ezenkívül erőteljes európai és még erőteljesebb közép-európai fókusza. Bogyay Katalin a globális aspektusért „felel”.

– Ha az ENSZ-ből nézünk Magyarországra, Kelet-Európára vagy az EU-ra, teljesen más a nézőpont, mint amikor Magyarországról nézünk kifelé, a világra. Az előbbi esetben az Európai Unió 28 országot jelent. Ha kizárólag ehhez a csoporthoz tartozna, Magyarország nem tudna megfelelő eredményeket felmutatni. A nemzetközi kooperációra épülő világszervezetben akkor tudunk sikeresek lenni, ha megtaláljuk a helyzetek alakításában részt vevő játékosokat, akikkel együtt tudunk gondolkodni, megjelenni. Közép-­európai együttműködésünk Lengyelországgal, Csehország­gal, Szlo­vákiával nagyon jelentős és az ENSZ-ben is fontos eredményeket hoz, de kulcsfontosságú az USA-val, Izraellel, egyes afrikai és ázsiai országokkal való partnerség is. El kell döntenünk, hogy kikkel dolgozunk együtt, ebben a nagykövet feladata az, hogy diplomáciai, intellektuális szempontból „megérezze” a lehetőségeket, hogy felmérje, mely országok érdeklődnek a velünk való együttműködésre, kikkel és mely pontokon gondolkodunk hasonlóan. Hogy egy példát is említsek: Ruanda meglehetősen befolyásos ország az ENSZ-ben, a múltja, fejlődése, eredményei okán Magyarországhoz hasonlóan gondolkodik az Amerikával való együttműködésről. Ruandán keresztül Afrikában nagyon jó kapcsolatrendszerünk alakult ki. Ha a 134 fejlődő országot, köztük a Kínát és Indiát tömörítő G77 csoport struktúrájába nem tudunk behatolni és velük együtt gondolkodni, akkor nehézkes lesz a haladásunk. Köröket kell tehát megtalálnunk – ezek fontos pontját adják a visegrádi országok, a közép-európai és az uniós együttműködés –, ugyanakkor kijjebb is kell néznünk. A lényeg: önmagunkban kevesek vagyunk. Ha csak egy ország – amelyik ráadásul nem a biztonsági tanács tagja – vél valamit a 193 tagállamból, az eltörpülhet, de ha megtalálja partnereit a koordinációban, és így kezdeményez, komoly eredményt érhet el – mondta Bogyay Katalin.

Újabb példával szolgált: az ENSZ múlt évét tematizálta a migrációs-globális paktum, amelyből az USA kiszállt. Ő nagykövetként úgy gondolkodott: nem szabad ugyanezt tennünk, ha hallatni akarjuk a hangunkat. Végül Magyarországnak nagy szerepe volt abban, hogy többen a paktum ellen szavaztak, mások tartózkodtak, ismét mások ott sem voltak a szavazáson.