2018.03.15. 09:31
Honnan ered a kokárdatűzés hagyománya?
Százhetven évvel ezelőtt tűzte fel a kokárdát Szendrey Júlia Petőfi mellkasára, követve ezzel a francia forradalmárok mintáját. De vajon jó kokárdát tűzött-e a szabadságharc költőjének kabátjára?
A kokárda fodros, kör alakú, nemzetiszínű jelvény, másik neve a szalagrózsa vagy szalagcsillag, utalva a főúri ruhadíszre, a rózsadíszre. A trikolor szalagot körbehajlítják, és levarrják, így keletkezik a rózsa. Ez alá két szalagot tűznek, ez a pántlikás vagy polgári kokárda. Az egyszerűen meghajtott nemzetiszín szalag a szalaghal, ez a forma az öntudatos polgárok kifejezőeszköze.
A hagyomány szerint a legelső kokárdát La Fayette márki tűzte fel 1789-ben, mutatva, hogy elkülönül a fehér szalagrózsás királypártiaktől és a forradalmárokkal szimpatizál a kék-fehér-piros színű rózsával. Később a francia férfiak a kalapjukon, a nők a hajukba tűzve hordták, az akkori divatot követve.
Sokak szerint a kívül piros-belül zöld kokárda „hibás”, hiszen így a pántlika fordítva áll, olasz kokárdát hordunk. A heraldika szabályai szerint a címereket belülről kifelé olvassuk, így a magyar kokárdának kívül zöldnek és belül pirosnak kellene lennie. Dönthetünk úgy, hogy megfelelünk a címertan szabályainak, vagy követjük az immár 170 éve tartó hagyományt, de a kokárdaviselés a magyar szabadságvágyat és a nemzeti függetlenedést jelképezte egykor, hordjuk mi is ezért.
Kiemelt fotó: Unger Tamás