Negyedszázados Bloomsday: Világokból világokba

Negyedszázaddal ezelőtt azzal a leleménnyel keresték meg Rasperger József és Kaszap Sára, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkatársai a város kulturális bizottságának akkori elnökét, Feiszt Györgyöt, hogy James Joyce Ulysses című regényének hőse, Leopold Bloom szombathelyi származásúnak mondatik a könyvben, kellene ezzel valamit kezdeni. 1994. június 16-án – ezen a napon játszódik a regény – rendezték meg az első performanszot, amelyhez képzőművészek, zenészek és Orbán Róbert helytörténeti kutató is csatlakoztak.

A Bloomsday évről évre megismétlődött lelkes vivőerőknek köszönhetően, egyre bővülő körben, változatos programokkal.

Bekapcsolódott Takács Ferenc is, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke. Hozta az angol nyelvterületről a kapcsolatait, az ír nagykövetség örömmel üdvözölte a szombathelyi kezdeményezést, és minden évben hivatalos diplomáciai képviseletet küld a rendezvényre.

1997-ben Tornay Endre András szobrászművészt bízták meg, hogy készítsen emléktáblát a Fő tér 41. számú házra mint Leopold Bloom-emlékhelyre. Az alkotó a Joyce-idézettel oldotta meg a feladatot: „világokból világokba űzötten, népek között a történelem örvényeiben”, és ezzel a magyarázó felirattal: „James Joyce Ulysses című regénye szerint a Dublinban élő főszereplő, Leopold Bloom szombathelyi származású. Az 1800-as évek közepén ez a ház a Blum-család otthona volt.”

A regény állítása, hogy a főszereplő, az amúgy Dublinban élő Leopold Bloom (Virág Lipót) ebben a házban látta meg a napvilágot. Levéltári kutatással alátámasztható volt, hogy az 1800-as évek közepétől ez a ház valóban a Blum família otthona volt. Orbán Róbert 2001-ben publikálta a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közleményekben a regényhős Bloom szombathelyi rokonságát: a városba a 19. század végén betelepült zsidók között volt Blum Márton és családja, és ezt az épületet bérelték Bossányi Mihály szűrszabótól.

2002-ben alakult meg a szombathelyi James Joyce Társaság. Abban az évben a Bloom-napon Bryan McElduff, az ír nagy­követség első titkára mondott beszédet az ír zászlóval fel­díszített ház előtt. Úgy fogalmazott: „Vádolják Bloomot azzal, hogy nem igazi ír, mert magyar–zsidó gyökerei vannak, ugyanakkor tipikus dublini.

A regény egyik olvasata a toleranciára és a mérsékletre való felhívás, egymás kultúrájának tiszteletben tartása, és ezáltal is örök érvényű.” A hősi lehetőségektől megfosztott világban a regényhős a béke és a türelem nagykövetévé vált a szombathelyi Fő téren. Akkor a Hétrét együttes játszott ír népzenét, megjelent a Bloom Alapítvány, a Magyarországi James Joyce Kulturális egyesület, a Berzsenyi Dániel Főiskola Európa Tanulmányok Tanszéke és a Magyar–Ír Baráti Szövetség képviselői is.

Tizenöt évvel ezelőtt, 2004. június 16-án leplezték le a Fő téren a domborműszerű ­Joyce-szobrot, amely Veres Gábor szobrászművész szellemes alkotása. Mintha a szeretni­való, mókás, fura alak minden évben – vagy akár mindennap – a falból kilépve itt kezdené a bolyongásait. Ugyanabban az évben a Művészetek Házát a szalontól a pincéig belakta „az igazi Blum”, Najmányi László kalauzolt helyszínről helyszínre, a jelenetek egyikében Bloom a regényíró kocsiját mosta. 2005-ben megjelent a Szombathelyi Joyce című, angol–magyar nyelvű kötet, amelyben Takács Ferenc, Orbán Róbert és Tóth Endre irodalomtörténeti és levéltári kutatások alapján közölték összefoglalóikat. Ezt a kötetet utánnyomták az idei jubileumra.

2006-ban Szombathelyen rendezték a Nemzetközi Joyce Szimpóziumot, amelynek több száz résztvevője volt Argentínától Amerikáig.

Najmányi László író, képző- és színházművész, zeneszerző, újságíró – akinek 2001 óta számos darabját mutatták be a szombathelyi Bloomsday fesztiválokon – 2007-ben jelentette meg a Blum-ház rejtélye című, fekete humorú rémregényét…

A következő években is számos koncert, kiállítás gazdagította a város kulturális kínálatát – érintve a Művészetek Házát, az Írókéz Galériát és a Szombathelyi Képtárat is –, sok-sok profi művész részvételével, akik szívesen kapcsolódtak a témához. Kiemelkedőek voltak a Dáblin-kiállítások, és emlékezetes minden egyes utcapecsételés mint a kozmopolita antihős nyomainak megörökítése.

Bloom lépteit követve belemasírozunk a világirodalomba, méghozzá egy olyan összefüggésben, ahol Magyarország metaforája éppen Szombathely. Ezért az innen induló világ­járóknak jogos még ma gurítani egy ír sört a Fő téren, s rá egy másikat vasárnap, június 16-án.