Terjed a Vasi Őrtüzek – a vándorkonferenciának idén már hat helyszíne volt

A résztvevők autós karavánnal járták be Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő nyomait és a térség irodalmi emlékhelyeit.

Nagytilajon pénteken a kultúrházban kezdődött a program, majd a temetőhöz hajtottak a kocsik. A Nagy Gáspár sírjánál tett tiszteletadást köve­tően a konvoj megállt a focipályánál, a költő emlékkövénél, majd félúton Bérbaltavár felé, ahol tavaly fákat ültettek a régi „mezőőrfa”, a hajdanvolt jegenye helyén, ahol átadták egymásnak a kis Gazsit az asszonyok, akik nevelték: Nagytilajból hozva az édesanyja, Bérbaltavárról jőve érte a keresztanyja. A fiatal fák meggyökeresedtek – egy kocsányos tölgy és három nyárfa –, mind a négy megmaradt, de megrágták őket az őzek, ezért mindegyiket bekerítették. Az emlékhelyek végiglátogatását Devecseri Zoltán költő emelte ünnepivé az alkalomra írott verseivel. „Már nem a szóból, a tájból értünk” – szólt a költemény, gondolatfát is ültetve a két falu közé.

Bérbaltaváron, a szülőházban, amely Nagy Gáspár keresztanyjáé volt – az édesanyja, Erzsébet itt szülte őt a nővérénél, Rózánál –, bejárva a kiállítótereket kirajzolódik a szülőföld szellemképe, amely a költő visszatükrözésében ma is alkalmas arra, hogy a hegyhátiak identitását erősítse. Orgonapont Kelemen Róza pöttyös fejkendős fényképe, alatta a vallomás: ő állt mellette minden keresztúton, a neve rövidült, letisztult, és jellé magasodott: ő lett a Kereszt. Anyja helyett is anyja, aki megtanította imádságokra, aki ministrálni küldte, és aki elérte, hogy a szülei egyházi középiskolába küldjék a Szent Márton hegyére, ahová ő kísérte el, és ő látogatta ott legtöbbet. Nagy Gáspár Pannonhalmán, a bencés gimnáziumban megtanulta, hogy mit jelent az „ora et labora” (imádkozz és dolgozz), kiforrtak azok az alapok, amelyek a saját éberségét jelentették, költői létezésének erkölcsi, szellemi alapjait, ahonnan a világra adott válaszai – és az „engem csak a vers véd” attitűdje –megszülettek. A keresztmotívum a költészeti hatások elismerésében is visszatér, sok kedves mesterét sorolva úgy látja őket, mint „hegyormokat a magyar líra térképén”: Adytól József Attilán át Weöres Sándorig, s „hogy e szétfutó szálakat egy marokba szorítsa”, „Pilinszkyvel és az erdélyi Szilágyi Domokossal rajzol szép záró keresztet rájuk”.

A Nagy Gáspár történetében nevesített költők művei is megszólaltak – nemcsak kötetekből, hanem táskákból, zsebekből, cipőkből előhúzott papírokról, a hétköznapokban hordozott lélekvédő üzenetekként – a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központban megtartott borvacsorán. Az Ady városából, Zilahról érkezett Daniel Sauka Ronán saját verseit olvasta fel románul, érdekes tanulságaként annak, hogy az idegen nyelv zümmögése is pontosan áthozza versben a hangulatokat, habár a szavak szintjén híján vagyunk a megértésnek. Varga Zoltán bemutatta saját termésű borait, Gyöngyösi Zsuzsanna a helyi könyvtár Nagy Gáspár-emlékeit fűzte egybe. Egyik szép bejegyzése volt a Szabadrabok című kötet dedikációjához 2001-ben: „Egy rövid négysorossal hajtok fejet a versszeretők és a szépasszonyok előtt. Egy szép trappol a virradatban, egy másik föladta magát, a harmadik még itt a mellkasomban félreveri az éjszakát.”

Az esten részt vevő költők jóízű borok kíséretében mondták verseiket, Zágorhidi Czigány Balázs kultúrtörténeti anekdotákat mesélt a Festetics család kapcsán, majd bemutatta a dominikánus mézbort a vasvári Domonkos-kolostor pincéiből. A 19. században élt Báró Ambrózy Béla receptje alapján készült: hegyháti vegyesmézből, oszkói törköly és szentkúti forrásvíz felhasználásával. Vendég volt Tausz István, aki másnap a kámi Kisfaludy-emlékműnél való koszorúzás után Zsennyében – a Békássy-megemlékezés előtt – mondta el gondolatait Káldi János költőről és Bodor Miklós grafikus-festőről. A kámi születésű Káldi Jánost Móricz Zsigmond fedezte fel és avatta költővé 19 éves korában, amikor 1941-ben közölte első versét lapjában, a Kelet Népében. Kedvelt témája volt Vas megye, a Vasi Hegyhát, a Rába, az itt élő emberek. Ahogy Bodor Miklósnak, az eredetileg alföldi grafikusnak is, miután idős korára Kámban vett házat és a jeli arborétum, illetve a vasi tájak festője lett.

Kecskedudát fújt a borkós­toló zárásaként Karakas Zoltán, aki a konferencián Kisfaludy Sándor és Beethoven kapcsolatáról tartott előadást. Korábbi zenekutatások alapján azt közvetítette, hogy a IX. szimfóniából ismert Örömóda, a mai európai himnusz Kisfaludy Sándor Szüretelő ének című, maga megzenésítette költeményéből született, ezt elemzésekkel igazolják. Kisfaludy és

Beethoven ismerték egymást, értesültek egymás műveiről, Beethoven még zongorakíséretet is írt ehhez az énekhez.

A Vasi Őrtüzek záróhelyszíne Döröske volt, jövőre újabb falut vonnak be. Elbocsátó gondolatokat a vándor(házi)gazda népművelő, Gergye Rezső mondott.