Akar Ön nagykövet lenni? Támogassa az elnöki kampányt!

Barack Obama elnök a napokban három olyan donort jutalmazott meg európai és latin-amerikai nagyköveti posztokkal, akik több százezer dollárt kalapoztak össze kampányához. Az új nagykövetek kijelölésének folyamata az új elnök hivatalba lépése után általában több hónapig, akár egy évig is eltarthat - tájékoztatták az amerikai külügyminisztériumban az MTI-t.

Donald Beyer volt virginiai kormányzó Svájcban és Luxemburgban képviselheti nagykövetként az amerikai érdekeket, neki több mint félmillió dollárt köszönhet Obama. Howard Gutman washingtoni ügyvéd is több mint 500 ezer dollárt kalapozott össze Obama kampányához, ő lesz a brüsszeli nagykövet. Vinai Thummalapally coloradói üzletember, mellesleg Obama régi barátja, Belizébe utazhat nagykövetként; az általa szervezett kampányeseményeken 100-200 ezer dollár adomány gyűlt össze Obama támogatására. Joe Biden alelnök és Hillary Clinton kampányának adományozója volt egy másik washingtoni ügyvéd, Mark Gitenstein is, aki a bukaresti nagykövetséget fogja vezetni.

Obama a donorok mellett persze több hivatásos diplomatát is kiválasztott már afrikai, közel-keleti és kelet-ázsiai országokba, egyebek mellett Ománba, Tunéziába és Tanzániába.

Mint a Politico hírportál az előző, május végi nagyköveti kinevezési hullám kapcsán megállapította, Obama a régi hagyományt követve több fontos posztra nagy adománygyűjtőket küld.

Laurie Fulton, aki 100 ezer dollárral segítette az Obama-kampányt, dániai nagykövet lesz. Charles Rivkin, aki 500 ezer dollárt gyűjtött, Franciaországba utazhat. Lou Susmant (200 ezer dollár) Nagy-Britanniába, John Roost (500 ezer dollár) pedig a tokiói posztra szemelték ki. A jelentős adománygyűjtők alatt olyan befolyásos személyeket kell érteni, akik kiterjedt baráti és üzleti ismeretségi körük révén nagy adományokat tudnak mozgósítani egy-egy jelölt érdekében. Az pedig - a jelöltek esélyeinek egyenlőségét célzó törekvések ellenére - nyílt titok, hogy a politikusok választási kampányának sikerét (is) alapvetően az összegyűjtött adományok nagysága határozza meg. Így volt ez Obama esetében is; ellenfele, a demokrata jelöltség megszerzésére törekvő Hillary Clinton kampánya a pénzhiány miatt fulladt ki idő előtt.

Robert Gibbs elnöki szóvivő közölte, hogy a nagykövetek között lesznek politikai kinevezettek és hivatásos diplomaták is. Az MTI a washingtoni külügyminisztériumban megtudta, hogy a nagyköveti kinevezések megerősítésével - minden poszt szenátusi jóváhagyást igényel - általában nincs gond, csak akkor van vita, ha valamilyen okból ellentmondásos személy a jelölt.    
 
A Slate magazin a politikai hátterű nagykövetek tömeges kinevezése kapcsán egyenesen azt a kérdést feszegette: vajon szüksége van-e Amerikának nagykövetekre, ha a posztokra az adott régiót nem ismerő, diplomáciai háttérrel nem rendelkező személyek kerülhetnek, amilyen például John Roos leendő tokiói nagykövet?

A Slate szerint Obama, sokat hangoztatott ígéretét megszegve, nem vetett véget a régi stílusú washingtoni politizálásnak. Bár egyes posztokra remek diplomaták kerültek - mint például Tom Shannon Brazíliába, vagy Tim Roemer Indiába -, több fontos jelölés ajándék az adománygyűjtőknek. A magazin szerint a japán nagykövetjelölt azt a szomorú üzenetet hordozza, hogy Washington számára fontosabb a politikai adománygyűjtés, mint a világ második legnagyobb gazdaságával, az Egyesült Államok legfontosabb kelet-ázsiai szövetségesével történő diplomáciai érintkezés minősége.

A Slate botrányosnak tartja azt is, hogy Washington első számú európai szövetségesének fővárosába, Londonba az a Louis Susman kerül, aki az adománygyűjtésen kívül talán csak azt tudja felmutatni, hogy a szövetségi segélyre szorult Citibank egyik alelnöke volt. Az pedig már szinte bohózatba illő, hogy a párizsi nagykövet az a Charles Rivkin lesz, akinek Obama támogatásán kívül az a legfigyelemreméltóbb érdeme, hogy a Seasame Street és a The Muppet Show népszerű bábfiguráit megalkotó Muppets elnöke volt.

A liberális hangvételű Slate megjegyezte: nem Obama az első elnök, aki alkalmatlan pénzeszsákokat küld ki Amerika arcaként nagyköveti posztokra. Ennek láttán még inkább indokolt föltenni a kérdést: ha Washington ilyen képzetlen emberekre bízza a diplomáciai képviseletek irányítását, nem lenne jobb ki se nevezni nagyköveteket?