Könyveit védte a kastélylakó: lelőtték, halálát öngyilkosságnak állították be

A bozsoki kastélyban élt Végh Gyula, ami ma kedvelt kirándulóhely, reneszánsz programok színhelye, gyalogtúrák, séták célpontja. Eredetileg vadászkastélynak épült még Mátyás király idején. Sibrik-kastélynak nevezi az utókor, pedig a Sibrikektől már 1906-ban megvette Végh Gyula, és Fejér megyéből feleségével ideköltözött. Minden tetszett neki: a környező természet, az erdő, a patak közelsége, az épület maga, amit kedvére rendezhetett, lakhatott be. Amint írta: beleépítettük magunkat a fészkünkbe. A Vasi Múzeumbarát Egylet kötete Végh Gyula kiadatlan naplóját és eddig sehol sem közölt dokumentumait közli.

A 20. századi kastélylakó jogi végzettségű tudós, államhivatalnok volt, létrehozta a szombathelyi múzeum szépművészeti gyűjteményét. Bozsokon nem egyszerűen lakóhelyet teremtett magának, de olyan otthont, ami a kultúra értékeinek vára volt. Szellemi központ, ahonnan Chernelékkel, Ambrózyékkal, az Almássyakkal, a Sigrayakkal, a Batthyányakkal épített baráti kapcsolatokat. Végh Gyula rajzolt, festett, zenélt, naplót és kultúrtörténeti munkákat írt, volt múzeumigazgató. 1917-től 1934-ig vezette a budapesti Iparművészeti Múzeumot. Majd visszatért Bozsokra, kertet épített. A nyilas, majd az orosz megszállás idején a kastélyt többször feldúlták, kifosztották.

Végh Gyula halálának oka máig kérdéses: nem tudni, öngyilkos lett-e, vagy lelőtték. A Vasi Múzembarát Egylet kiadványa Pálffy József visszaemlékezését közli. Végh Gyula kertészétől, Fatalin Jenőtől tudott meg erről részleteket. Miután furcsállta egykori gazdája hirtelen eltűnését a kertész, a temető gondnokához ment megtudakolni, nem hoztak-e ide éjjel egy holtat. A válasz igen volt, erre bekönyörögte magát, hogy megnézhesse. Utána mesélte, hogy nem lőtt sebtől halt meg az ura, hanem szíven szúrta magát. Így mesélték a határ-őrök és az ávósok is. Máshogy értesült Borsa Gedeon. Az ő esetleírását Kormos Valéria: Életet könyvért - egy rablógyilkosság nyomában című könyvéből, apró betűs részként csatolta ide a szerkesztő a fenti visszaemlékezéshez.

Ismert tény volt, hogy Végh Gyula különleges kiadványokat gyűjt, értékes könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának ajánlotta fel, de haláláig nála maradhatott. 1951-ben egy szép napon Budapestről távirat érkezett, hogy a könyvgyűjteményt biztonságba kell helyezni. ÁVH-s kísérettel érkezett egy kis csoport - köztük Borsa Gedeon - pakolni. Úgy döntöttek, összehordják az épületben található értékeket is. A terem közepén hatalmas vérfolt éktelenkedett a perzsaszőnyegen. Kérdésükre az egyik ávós tiszt szemrebbenés nélkül azt mondta: Utasítást kaptunk, hogy el kell távolítani az öregurat. Amikor megjelentünk, felvett az íróasztalról egy papírvágó kést, és nekünk támadt. Kénytelenek voltunk lelőni. Annyit fűz hozzá az elbeszélő: A halál okát öngyilkosságnak tüntették fel. A temetést sebtében intézték.

Végh Gyula emlékét konferenciákkal, tárlatokkal, tanulmánykötetekkel tiszteli meg az utókor. Emléktábláját a bozsoki kastély falán Tornay Endre András készítette.