Kinek a vendége

Pedig azért születnek a versek, mert nagyjából-egészéből nem tudjuk, mit kell csinálni; magunkkal, az életünkkel - a halálunkkal -, a világgal. Szakmányban nem lehet verset olvasni. De a Szép versek típusú válogatásoktól mégiscsak azt várja az ember, hogy bennük és általuk kirajzolódjon valami - elsősorban rólunk magunkról, és ezzel együtt arról a világról, amelyben élünk.

A fekete-fehér borító (tervezte Pintér József) a krétai labirintust - akár mint léthelyzetet - idézi, és ebben az összefüggésben a pirossal kiugratott Szép versek 2009 a középpontban üldögélő szörnyeteg, a Minotaurusz, a hozzá vezető utakon olvasható a kötetben szereplő költők neve. És tényleg: mind megküzdenek - ki adja kezükbe a gombolyagot? - a verssel, ezzel a gyönyörűséges szörnyeteggel, amelyről Tandori Dezső azt írja (Megjegyzések egy vershez), hogy Állíthatom, a vers oly nehéz műnem, hogy 3-4 tényleg nekem-kedves saját versem sincs minden részletében tökéllyel megoldva .

A kötetben olvasható - csöndesen szöszmötölő, a részletekre figyelő, jól megformált - versek a szó nehezen körülhatárolható, mégis köznapi értelmében többnyire tényleg szépek. Bertók László például még a Rejtett Egész nyomait keresi - de hát az elvesztett, megragadhatatlan vagy nem is létező egész utáni vágy suttog vagy kiabál minden elmozdulásból, részletezésből, jelentéskeresésből, jelentésadásból és jól megformáltságból. A vers: a megragadhatatlan megragadásának heroikus kísérlete: hiába fejted egyesével burkait / mindig új héjat növeszt magára / a hámra újabb réteget feszít / minden szál alatt egy újabb bála . (Balla D. Károly) A vers - a lélek tökéletlen égése után maradó égéstermék: (...) a valóságon átutazva majd egy / másik térben, másik időben térjünk magunkhoz, / amelyet régen kihalt állatfajok / népesítenek be, s amelyben végbemegy / a lélek tökéletes égése is. (Beck Tamás)

Lehetne szempontokat bevezetni - a megbízhatóan működő abc-sorrenden túl, amely ezúttal Acsai Rolandtól Zsávolya Zoltánig kalauzolja az olvasót. Mondjuk szemügyre lehetne venni azt a kultúrkincset, amelyet az idei Szép versek-válogatás szembeszökően mozgat: az ókori mintáktól a kortárs ajánlásokon át József Attiláig. József Attila mindig jelen van, most csak egyetlen utalás, a Nyár (ellobbanóban) című vers elrajzolt, alig elmozdított mottója Marno Jánostól: Légy kegyelmezett. (Pedig csak egy ef -et cserélt ki ká -ra.) Feltűnő, hogy a szépség- és élethívő, halálba néző Kosztolányit mennyien hívják játszani: Csoóri Sándortól Jónás Tamásig. Ők ketten ráadásul a Hajnali részegséggel játszanak; ahogy tulajdonképpen ezzel a nagy verssel dialogizál Korpa Tamás is, amikor - a játszótársam mondd akarsz-e lenni -mottóval - megírja a Kinek vendége voltál-t . Az irodalom (és az élet) vendégei vagyunk. Kántor Péter Puskin és Puskin - A kapitány lánya margójára című bravúros verse élet és irodalom kibékíthetetlen ellentétét mutatja föl, amikor rögzíti, hogy Miután elbeszélte egy regényben, / milyen ostoba dolog párbajozni ; párbajban (...) halálos sebet kapott, és meghalt / Alekszandr Szergejevics Puskin . A történet tovább csavarható: Turgenyev Apák és fiúk című regényének hőse, Bazarov (Anyegin rokona) világosan látja, hogy párbajozni fölösleges - és az első adandó alkalommal ügyetlen párbajba bonyolódik; mást nem tehet.

Aztán már csak néhány, heuréka-élményt kínáló sor a Szép versek-ből. Hogy a nő tetőtől talpig csak hiány, / a férfi csupa fölöslegből áll . (Kiss Judit Ágnes) Hogy A szerelem: önreflexió, nézd, / én így, te úgy, én is, te is, mi egymást. (...) Ha van nálad tükör, akkor szeretsz . (Nádasdy Ádám) Hogy A közellét perzsel; pusztít / Minden szeretetbomba . (Térey János) Hogy Ami nem a legtöbb, mindig kevés . (Balla Zsófia)

A vers - néha bomba. Vagy ütés a gyomorszájon. Ilyen Borbély Szilárd verse, A szüzesség, amely női hangra írt sorstörténet, amely 43. (44-45.) sorában fölrobban: Sötét szemű kislány lennél, orrocskád / környékén elszórt szeplők halvány pöttyeivel? Vagy konok / fiú, vidám és kemény szemed, akár a szürkéskék kavics? A pőre Kertész Imre-vendégszöveg kaddissá teszi a Borbély-verset is: minden megalázottért, megszomorítottért és meg nem született gyermekért. A Tóth Krisztina versében rögzült, fekete földrögnek tűnő kutyáért is.

(Szép versek 2009, Magvető Kiadó, válogatta és szerkesztette Péczely Dóra)