Szereplőválogatás a Weöres Sándor Színházban

Az idő előrehaladtával nemcsak a konkrétan alattunk zajló Farm Bt.-előadásban fokozódik a helyzet, hanem megszaporodik az előadott Reményik Sándor-versek száma is; de közben akad néhány Weöres- és Petőfi-vers, aztán Radnóti, Szabó Lőrinc és több Pilinszky; meg egy-egy monológ. (A kortárs szövegek között sok a "kétes minőség.")

Az első 21 jelölt meghallgatása után a rendező részeredményt hirdet. Két jelöltet például azért hív vissza, hogy föltétlenül bátorítsa őket: úgy látja, van képességük, keresnivalójuk a színpadon, érdemes sokat tanulniuk (verset, prózát, táncot stb.), csak éppen most alkatilag nem felelnek meg a készülő szombathelyi Liliom-előadás Lujzájának. (De lehet, hogy más előadásban szükség lesz rájuk.) Vannak, akik a beszédhibájuk miatt eleve nem rúghatnak labdába (irány a logopédus!). "Fontos, hogy az ember mit csinál a testével, az agyával, a szívével."

Az első körből egy Lujza-jelölt marad: a 16 éves Nagy Kata Sárvárról. A második 21 jelölt közül a 17 éves rábapatyi Kristofics Adélra esik a rendező választása. Adél ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik kapásból tudnak "még valamit." Ebben a körben is föltűnik néhány jelentkező, aki biztatást kap. A magánéletében is sikeresebb lehet az, akinek van színpadi tapasztalata, aki képes pontosan kifejezni az érzelmeit, gondolatait.

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Az idő előrehaladtával nemcsak a konkrétan alattunk zajló Farm Bt.-előadásban fokozódik a helyzet, hanem megszaporodik az előadott Reményik Sándor-versek száma is; de közben akad néhány Weöres- és Petőfi-vers, aztán Radnóti, Szabó Lőrinc és több Pilinszky; meg egy-egy monológ. (A kortárs szövegek között sok a "kétes minőség.")

Az első 21 jelölt meghallgatása után a rendező részeredményt hirdet. Két jelöltet például azért hív vissza, hogy föltétlenül bátorítsa őket: úgy látja, van képességük, keresnivalójuk a színpadon, érdemes sokat tanulniuk (verset, prózát, táncot stb.), csak éppen most alkatilag nem felelnek meg a készülő szombathelyi Liliom-előadás Lujzájának. (De lehet, hogy más előadásban szükség lesz rájuk.) Vannak, akik a beszédhibájuk miatt eleve nem rúghatnak labdába (irány a logopédus!). "Fontos, hogy az ember mit csinál a testével, az agyával, a szívével."

Az első körből egy Lujza-jelölt marad: a 16 éves Nagy Kata Sárvárról. A második 21 jelölt közül a 17 éves rábapatyi Kristofics Adélra esik a rendező választása. Adél ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik kapásból tudnak "még valamit." Ebben a körben is föltűnik néhány jelentkező, aki biztatást kap. A magánéletében is sikeresebb lehet az, akinek van színpadi tapasztalata, aki képes pontosan kifejezni az érzelmeit, gondolatait.

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Az első körből egy Lujza-jelölt marad: a 16 éves Nagy Kata Sárvárról. A második 21 jelölt közül a 17 éves rábapatyi Kristofics Adélra esik a rendező választása. Adél ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik kapásból tudnak "még valamit." Ebben a körben is föltűnik néhány jelentkező, aki biztatást kap. A magánéletében is sikeresebb lehet az, akinek van színpadi tapasztalata, aki képes pontosan kifejezni az érzelmeit, gondolatait.

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Az első körből egy Lujza-jelölt marad: a 16 éves Nagy Kata Sárvárról. A második 21 jelölt közül a 17 éves rábapatyi Kristofics Adélra esik a rendező választása. Adél ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik kapásból tudnak "még valamit." Ebben a körben is föltűnik néhány jelentkező, aki biztatást kap. A magánéletében is sikeresebb lehet az, akinek van színpadi tapasztalata, aki képes pontosan kifejezni az érzelmeit, gondolatait.

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Mindenesetre kedden este 9 órára megvan a két Lujza, Nagy Kata és Kristofics Adél személyében. Valló Péter azért választotta őket, mert "illúziókeltők a színpadon; mert tisztán, pontosan beszélnek; mert nyitottság, fény és odaadás van a szemükben; mert mindkettő érdekes lélek. A többire meg kell tanítani őket." (És reméli, hogy nem ijednek meg.)

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."

Összegzésképpen a rendező azt mondja, nagyon meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek. "Felemelő érzés, hogy a válogatás hírére negyvenkét kislány idegyűlt. Egyrészt jelzi, hogy micsoda csábítás ez; másrészt annak bizonyítéka, hogy Szombathelynek nemcsak szüksége volt az állandó színházra, hanem a színház ma már a város, a megye életének szerves része."

Ezzel együtt Valló Péter azt sem hallgatja el, hogy elkeserítőnek tartja a gyerekek verstudását; pontosabban nem-tudását:  "Én még olyan generációhoz tartozom, amelynek természetes volt, hogy verset kell tanulni. Az ember nem is érti, hogy egy mai gimnazista miért nem tudja a magyar költészetnek három-négy darabját. Csak úgy, magától. Mert több lesz általa."