Kultúra

2010.12.13. 15:21

A mű nem a könyv

Apák és fiúk avagy a 19. század irodalma címmel tartott vetített képes, interaktív előadást dr. Fűzfa Balázs a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A jó válaszokért szaloncukor járt.

Merklin Tímea

Közismert és lerágott csont, hogy az emberek nagyobbik része nem olvas, sőt a társadalom szinte elvárja, hogy csak a fogyasztás örömeinek éljünk, a termékek minél jelentősebb mennyiségű részét öleljük magunkhoz, habzsoljuk az evilági javakat, vezette be előadását dr. Fűzfa Balázs a Pannon Lapok Társasága által szervezett irodalmi délutánon. Mikor válhatna ténylegesen népszerűvé újra az olvasás? A válaszhoz azt a jelenséget vizsgálta meg, hogy a könyvnyomtatás térhódítása ugyanolyan gyorsan zajlott, mint az internet elterjedése. Mert mindkettőt megelőzte egy tőkefelhalmozás, s az, hogy a társadalomban már létezett egy késztetettség az innovációra. A zseniális ötletet mindkét esetben befogadták az emberek, mert megteremtődött az igény erre a fajta kultúrára, és volt hozzá elég szabadidő. Ahhoz, hogy egy ilyen kultúrafogyasztói tevékenység megjelenjen, kell idő, pénz, igény és az a nézőpont, hogy a társadalom a saját szükségleteinek kielégítését, örömélményforrását lássa benne.

Ma már – a tapasztalatok szerint – szövegekkel bizonyosan nem lehet szövegközelbe csalogatni a potenciális olvasókat, érdemes talán kísérletezni azonban a vizualitás vonzerejével. Erre szolgált a vetített képes előadás: képi poénokkal, képben fogalmazott kérdésekkel, melyekre „az ifjúság” többször helyesen válaszolt a jelenlévő egyetlen középiskolás diák személyében. Annyi szaloncukrot kapott a jó válaszokért – bár osztozhatott volna néhány társával –, hogy feldíszíthet vele egy kisebb asztali karácsonyfát. A PLT Világirodalmi klasszikusok sorozatának egy kötetétől, Turgenyev: Apák és fiúk című regényétől kölcsönözte az irodalomtörténész az előadás címét, de mint motívumot ragadta meg a 19. század irodalmában. Az Apák nemzedékének a 19. század első, a fiúk nemzedékének a 19. század második felét fogta fel, kitekintést adva a magyar irodalomra. Stendhal, Balsac, Victor Hugo nemzedékétől Flaubert, Tolsztoj, Dosztojevszkij generációjához vert hidat, megmutatva, hogyan változtatták át ezek az írók a 19. század első felének egyértelműségeit sokértelműséggé, a kijelentő mondatok mögé mint kerültek kérdőjelek, a biztos tudásokat hogyan váltották fel a kétségek. Hogyan változott a történetelvű, okokozati összefüggéseket feltáró regény modelláló, metaforikus regénnyé. Mígnem eljutottunk oda, hogy a mű nem a könyv, hanem amit az olvasó átél. A megélt történet, az érzés, amit érez.A mű egy médium, ami a párbeszéd lehetőségét kínálja, akkor születik meg, ha valaki elolvassa. Pósfai Áron érettségire készülő gimnázista az esten elmondta, azért szeret ilyen rendezvényekre járni, mert az iskolában a száraz tényanyagot közvetítik, hasonló előadásokon pedig a lélek dolgairól is szó esik. „Itt megtalálom, amit irodalom órákon hiányolok – fogalmazott. Én is így gondolom, hogy a mű nem a halott szöveg, hanem az érzés, ami olvasás közben kerít hatalmába.”

Bestsellerek vagy klasszikusok
A több száz éves művek miként tudják megszólítani a ma olvasóit; Stendhal, Jane Austen, Hugo művei hogyan válhatnak hollywoodi filmalapanyaggá? – erről töreng előadásában dr. Bokányi Péter december 14-én, kedden 17 órától a sárvári múzeumban a Pannon Lapok Társasága könyvkiadásához kapcsolódóan. A világirodalom klasszikusai képesek felülemelkedni a magas irodalom és a tömegirodalom vélt szembenállásán. A klaszszikus és a sikeres nem szembenálló fogalmak.

Ezek is érdekelhetik