Magyar Nyugat: lélek és szellem kiadója

– Mi élteti a kiadót? Milyen célok, feladatok vezérelnek immár hány éve is? – kérdeztük elsőként dr. Gyurácz Ferenctől, a Magyar Nyugat létrehozójától, működtetőjétől.

– Pontosan nyolc éve jelent meg az első könyvünk, Kuntár Lajos és Füzesi Zsuzsa A bűvös ládikó című vasi népmesegyűjteménye. Ez mindjárt szép sikert hozott, lendületet adott a továbbiaknak. A kiadót éltető motívumok sorában képmutatás lenne elhallgatni, hogy jövedelemkiegészítő szerepe is van, hiszen ennek a háromgyermekes családunkban nagy a jelentősége. A fő állásom az 1933-ban alapított Vasi Szemle főszerkesztői posztja, amely a válság mélyülésével, sajnos, egyre bizonytalanabbnak látszik. A megbízatásom első éveiben elért szép eredmények egy részét az anyagi kényszerek miatt fel kellett adni az utóbbi esztendőkben. A könyvkiadóban ugyanakkor semmilyen lényeges kompromisszumra nem kényszerültem. A kezdetektől az a fő cél, hogy vidékünkkel, a magyar Nyugattal kapcsolatos, többségében történeti jellegű könyveket bocsássunk ki, és mindenkor olyanokat, amelyek az egész magyar kultúrában megállhatják a helyüket. A színvonal tekintetében egy bizonyos szint alá nem lehet menni, akkor inkább ne jelenjen meg semmi. Minőségi céljaink megvalósításában mecénásaink segítségére mindig hálával és elismeréssel gondolok. Sajnos, a megyei önkormányzati támogatások már évek óta elapadtak, a gazdag magánosokat pedig a jelek szerint továbbra sem igen érdekli a kultúra, tisztelet az igen-igen ritka kivételnek.

A 40. könyv bemutatóján említetted, van, aki orvosok könyveinek kiadójaként tartja számon a Magyar Nyugatot. A legsikeresebb könyv valóban egy orvosé: ez Széll Kálmán professzor „Erőméz”-e.

– A sikernek számos fokmérője van, ezek alapján több más könyvet is említhetnék. De nagyon örülök, hogy Széll Kálmán könyvét érzed a legsikeresebbnek – nemrég megjelent a második kiadása is –, mert ez a különleges mű mindenképpen az egyik legszebb, legértékesebb könyvünk. Szerzője pedig azon kevesek közé tartozik, akikre a leginkább érdemes hallgatni széles e vidéken, és azon is túl. Öröm és megtiszteltetés számomra a vele való közös munka.

Ezen túl számos kitűnő könyv jelent meg még a kiadónál, például Tormay Cécileről, vagy az őrvidéki (burgenlandi) magyarság két világháború közti életéről, de említem a gróf Sigray Antalról írt kötetet is. Hogyan találnak a Magyar Nyugatra a szerzők? Volt-e, akit elutasítottál már?

– Az első két-három évben minden könyvünket magam találtam ki, vagyis az jelent meg, amit én elterveztem, hogy meg fog jelenni. Később aztán sok ajánlat és kézirat is érkezett, sokat kénytelen voltam visszaadni, közlésre érdemeseket is. Mivel a kiadói munka 90 százalékát magam végzem a szabad időmben, beleértve a roppant időigényes – mert szándékom szerint tüzetes – szöveggondozást, egyszerűen időhiány miatt nem tudok évenként 4-8 könyvnél kiadó többet vállalni. Így is az a legnagyobb hiányérzetem, hogy ugyan korábban is csak a szabad időmet fordíthattam a saját írásaimra, az utóbbi években viszont már egyáltalán semmi időm sem jutott ezekre. Pedig talán még akadna mondandóm.

– Ma már sokan temetik a könyveket, az olvasást. Hogyan vélekedsz erről?

– Korunk egyik legjelentősebb gondolkodója, a 2010- ben elhunyt Molnár Tamás több művében is pontos kritikáját adta az Amerikából terjedő atlanti kultúrának, amely valójában nem kultúra, nem a lélek és a szellem műve, hanem a pénzé és a technikáé. Szétdúl, „dekonstruál” minden értéket, kivetkőzteti az embert önmagából. Ha csak az elmúlt évtizedet nézzük, hazánkban is szembetűnő a műveltség, az anyanyelv és vele az intellektus gyors hanyatlása. Ez most még folytatódik, mégis, hosszabb távon muszáj bizakodni. A magyar nyelvi kultúrának igen mély gyökerei vannak. Túléli a sivatagosodást, és új életre kel. Ez pedig olvasás és gondolkodás nélkül nem lehetséges.