Kultúra

2012.07.19. 16:34

Jazz cimbalomra - A Lukács Miklós Quintet fellépése

Szombathely - Az idei Bartók fesztivál egyik különleges koncertje volt a Lukács Miklós Quintet hangversenye, amit a Weöres Sándor Színházban rendeztek meg.

Peltzer Géza

Ha dzsesszegyüttes lép fel a Bartók Fesztiválon, biztos, hogy nem szokványos dzsesszt fogunk hallani. A cimbalom és a tabla együttes  megjelenése már önmagában ezt vetíti előre, de a Lukács Miklós Quintet esetében ennél többről van szó. A hagyományos dzsesszhez szokott hallgató mindig zavarba jön, amikor olyan együttes koncertjét hallgatja, amely a komolyzene és a dzsessz határán kalandozik - belekóstolva mindkét műfajba, de betartva a komolyzenében axiómaként kezelt precizitást, magas szintű hangszertudást - illetve  a dzsesszben kötelező improvizatív készséget, könnyedséget. Olyan fajta készségeket vár el ez a muzsika a zenésztől, mint amit egy élvonalbeli labdarúgótól vár el edzője a vb-döntőben: legyen pontos, kitartó, fegyelmezett, tartsa be mindazokat a tanácsokat, amelyeket belevert a fontos mérkőzés előtt  de a kellő pillanatban  térjen el tőle egy hirtelen, de gólra vezető ötlet  (hátrahúzós csel, sarkalás) érdekében. Aki csak az egyiket tudja, nem lehet a csapat tagja.

A Lukács Miklós Quintet minden tagja (Lukács Miklós cimbalom,  Bacsó Kristóf szaxofon, Dés András ütőhangszerek, Szalai Péter tabla, Szandai Mátyás nagybőgő) képes arra, hogy mindkét feladatnak megfeleljen.

Ehhez jön még a szenvedélyes előadásmód, a tévedhetetlen zenei memória (Dés András és Szalai Péter minden bonyolult kompozíciót fejből játszott), az egyéni hangzás (cimbalom, tabla, szaxofon együtt - hol hallani még ilyet?) és ami  a legfontosabb: az egyedi zenei világ, amit a  saját kompozíciók feltárnak előttünk. Keleties,  néha Észak-Afrikát idéző hangzások, motívumok, de több harmóniával, mint ahogy megszoktuk. A koncert különleges percei voltak azok, amikor a két, egymással szemben beszerelt  ütős egymásnak dobott fel ritmusképleteket, de a szaxofonszólók, a cimbalom futamai is zavarba ejtőek voltak: olyannyira mívesek, kidolgozottak azokban a részekben, amelyeket a hagyományos dzsesszben az improvizációk töltik ki, hogy sokszor nem is tudtuk, ez előre meg volt írva, vagy most születik meg. Valószínűleg fejben már készen voltak a futamok, s most hangszerre lettek  téve. Az ember arra gondol, talán nem is a hangszer, a hang  a legfontosabb ebben az egészben, amit zenének neveznek.

 

Lukács Miklós 2003-tól a Mitsoura együttes tagja,  2006-ben megalakította saját zenekarát is Lukács Miklós Quintet néven.   Kísérte már Palya Beát, Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Bognár Szilviát is. Olyan világsztárokkal is muzsikált együtt, mint Herbie Mann, Chico Freeman, Steve Colman, Archie Shepp.

Ezek is érdekelhetik