Életre keltett mackó

Nem újkeletű az az ötlet, hogy egy személyiséggel felruházott tárgy életre kel és nem a tőle elvárt viselkedésformát hozza, hanem káromkodik, füvet szív, és munkakerülő. Legutóbb tavaly láttam ilyet egy igen szórakoztató vígjátékban, a Paul-ban. Csak ott nem egy plüssmaci, hanem egy kígyóbőrű földönkívüli cigizik és mondja meg a tutit. Így összehasonlítva a két filmet, a Paul klasszisokkal jobb volt.

A Ted című filmben van egy bostoni kisfiú, akivel senki sem barátkozik. A szüleitől karácsonyra egy játékmackót kap ajándékba, majd egy éjjel azt kívánja, bárcsak életre kelne és mindörökké együtt maradnának. Reggelre a kívánság valóra válik. Ezek után Ted, a maci ünnepelt celeb lesz, mindenki csak őt akarja: egymást váltják a bulik, a fellépések. Eltelik huszonöt év, Ted és John (Mark Wahlberg) együtt ülnek teljes egyetértésben a kanapén, füvet szívnak és tévét néznek. Miközben elmegy mellettük az élet, és a Mila Kunis által alakított hűséges barátnő, Lori. A nőt rettenetesen idegesíti a szerencsétlen játékmedve, de talán nem is lénye, hanem az, hogy szíve választottja még ennyi idősen is a plüssmackójával tölti ideje nagy részét. Választás elé állítja élete szerelmét. De hogy a nagy ő hogy dönt, azt nem árulom el, nem akarom lelőni a film poénját.

A Ted nem véletlen kapta meg az olykor még enyhének is tűnő 16-os karikát. A káromkodásban gazdag eredeti szöveget magyarul sem cenzúrázták, ám ez a közönség nagy részét nem is igazán zavarja, hiszen főleg ezek azok a jelenetek, amelyeken nevetni is lehet. Tedből egyébként egy állandóan füvező és szexmániás plüssmackó lett, aki házibulikat rendez és prostikat hív meg. Az unalmasnak egyébként nem nevezhető történet ugyan hemzseg a Macfarlane-es humorbombáktól, a rasszista poénok és a 80-as évek állandó felidézése nem jelent meglepetést a nagy Fumily Guy-osoknak.