"Esték a galériában" Sárváron

„Amikor valaki, egy fiatalember, - kedvtelésből rajzolni - festeni kezd, úgy gondolja, azt hiszi, majd mindent le tud rajzolni ami szép, ami fontos, ami tetszik neki." Ezzel a mondattal kezdi Lakatos József képzőművész kiállítása katalógusának bevezetőjét. Az a fiatalember már elmúlt 75 éves. „A nagy rendező, - az idő -, aztán elintézi a dolgokat, és mindent a helyére rak. Az illető egyszer, - évtizedek munkája után - rájön, hogy mindent nem képes földolgozni, sok mindent el kell hagyni. Kialakul egy vezető elv, egy gondolat, ami a legfontosabb, a cél, a mondanivaló, és ezek mentén jönnek létre a művek. Végtelen a téma és a teendő, az idő meg rövid. Valami jó azért ebben is van; marad még sok feladat az újabb nemzedéknek is; mint ahogy mi is elődeink munkáját folytatjuk."

Fotók: Benkő Sándor

A Galeria Arcisban már nem volt üres szék, amikor Kondor János, a művelődési központ igazgatójának bevezető szavai után felkérte Lakatos Józsefet a rendkívüli tárlatvezetésre. A művész elmondta, hogy a nyitva tartás egy hónapjában olyan kiállítást láthatott a közönség, ami egyszeri és megismételhetetlen. A visszatekintő kiállítás minden egyes darabját más-más helyről szedték össze: gyűjtőktől, intézményektől, magánszemélyektől, és csak erre a tárlatra állt össze ebben a formájában. Még Lakatos Józsefet is meglepte az eredmény. Olyan képek lógnak a falakon egymás mellett, amik soha nem voltak egymás mellett és valószínűleg nem is lesznek. Ennek ellenére mindegyik összefügg a másikkal. Kapocs a magyar kultúra, aminek oktatásával a művész nincs megelégedve. Sok a hiányosság bennünk, - mondta - bármilyen iskolát is végeztünk, a magyar népművészetről, a tárgyi a tárgyi néprajról, a rovásírásról, mitológiánkról, a szimbólumok jelentéséről keveset tudunk. Jobban ismerjük a német, latin, olasz művészetet, mint a sajátunkat. - vélekedett a művész.

Fotók: Benkő Sándor

A Sárváron született, és 1981-óta végleg itt élő művész részletesen elemezte a kiállított festményeket és alkotásokat. A festőművész sokat foglalkozott a város megfestésével, de mint mondta, a Nádasdy-várat például nem lehet elégszer megfesteni, mert minden évszakban más arcát mutatja. A szimbólumokat és rovásírást tartalmazó alkotásait a magyar kultúra történetéből és a mitológiából vett emlékek inspirálták.

„Megfesteni még csak nagyszerű, de egyre nehezebb a felelősséget vállalva - aláírni." Fejezi be a 75 éves művész. Azt hiszem, hogy Lakatos Józsefet nem kell bemutatni sem a városban, sem a megyében, de az országban sem. Az eddigi életében alkotott és a jövőben születendő alkotásait nyugodtan aláírhatja, de talán nem is muszáj, hisz az egyedi stílusa egyben a kézjegye is.