Asszonybeszéd, diskurzusok

Mekkora kihívást jelent a történettudományi osztály vezetése egy fiatal nő számára, aki folyamatosan egyéni kutatómunkát végez és doktori iskolába is jár?

– 2013 októberében a Savaria Múzeum új szervezeti és működési szabályzatának megszületésével vált ketté a néprajzi és történeti tár, és e változás nyomán önállósult a történettudományi osztály. Természetesen óriási kihívás, rendkívül nagy felelősség, ugyanakkor megtisztelő is ennek a nagy múlttal rendelkező, de most mégis új struktúrában felálló osztálynak a vezetése. A történeti gyűjteményben ötödik éve dolgozom, és rendszeresen találkozom azzal az egyre erősödő igénnyel, hogy a város vezetése és kulturális programokra fogékony lakossága módfelett érdeklődik a város új- és modernkori múltja iránt is. Ennek ismeretében arra törekszünk, hogy több kiállítással és rendezvénnyel invitáljuk intézményünkbe a 19–20. század eseményei iránt érdeklődőket. 2014. évi programjaink tervezésekor is ezt tartottuk szem előtt. Márciusban a Híres szombathelyi nők című könyvsorozat 10. kötetének bemutatójához kapcsolunk egy kiállítást az eddig megjelent kötetek anyagából, valamint egy nőtörténeti konferenciát. Nyáron lesz egy Adria-kiállításunk „Tengerre magyar! Fiume magyar emlékezete" címmel, amely az Országos Széchenyi Könyvtár és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének Fiumével kapcsolatos anyagát mutatja be. A tárlat századfordulós hangulatú tárgyai a látogatót az Osztrák-Magyar Monarchia adriai tengerpartjának nosztalgikus vágyódást keltő, boldog békekorába kalauzolja. Az év őszén fogadunk egy országos vándorkiállítást, amelynek témája a „Kultúra és műpártolás a két világháború között", s ezt a tematikát egészítjük ki a történeti gyűjteményünk anyagával. 2014 októberében a Holokauszt emlékév alkalmából „Szemtől szembe. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből" címmel rendezünk kiállítást.

Mit tudnak hozzátenni Szombathely tekintetében a Kultúra és műpártolás témához?

– Az Egy korszak történelmi traumák között. Kultúra és műpártolás 1920–1944. című tárlatot az ország hét múzeumában mutatják be. A tárlat közös, vándorló anyagát minden résztvevő nagyvárosi múzeum helyi vonatkozású anyagokkal egészíti ki. Mi azt az 1934-es szombathelyi műtörténeti kiállítást idézzük fel, amelynek során Vas megye műgyűjtői mutatták be a kastélyaikban, kúriáikban őrzött műkincseket. 1000 műtárgyat állítottak ki pontosan 80 évvel ezelőtt a Kultúrpalotában, mára ebből a mennyiségből mindössze ötvenet tudunk prezentálni. A második világháború és az azt követő események óriási veszteségeket okoztak a megye műkincsállományában is, a tárgyak elpusztultak, elkallódtak; megbecsülendő, hogy ennyi is megmaradt. A tárlathoz reprezentatív katalógus is készül, szerepelnek majd benne például Szegedy Georginának az acsádi kastélyából származó műtárgyai. Ő állította ki 1934-ben a legtöbb műkincset.

Kelbert Krisztina Márkus Emília relikviáival, amelyeket a budapesti Színháztörténeti Múzeumból kölcsönöztek a március 7-én nyíló Híres szombathelyi nők sorozathoz kapcsolódó kiállításra

Szegedy Györgyné és Greisinger Ottóné után a Szegedy Georgináról szóló lesz a harmadik kötet a sorozatban, amit Ön eddig írt. E könyv március 7-i bemutatójához egy kiállítást is kapcsolnak a Savaria Múzeum dísztermében. Hogy gyűjtik össze a tárlathoz az anyagokat?

– A könyvek készítése közben már részben összegyűltek az anyagok. A kiállításra Szegedy Georginához a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumból hoztunk tárgyakat, Márkus Emíliához a budapesti Színháztörténeti Múzeumból kölcsönöztünk relikviákat. Gazdag Erzsivel kapcsolatban a Berzsenyi Dániel Könyvtártól kaptuk a tárgyi emlékeket, illetve a hagyatékának egy része itt van a történeti gyűjteményünkben. Ambrózy Terézhez Tanakajdról érkezett az ottani időszaki kiállítás egy részlete. Batthyány Erzsébethez a Szent Márton templom kriptájából előkerült ruharészletekből készül rekonstrukció. Bárdos Alice és Greisinger Ottóné életét fényképválogatással szeretnénk illusztrálni, mert sajnálatosan tárgyi hagyatékuk nem ismert. Nagy Mariannhoz a Smidt Múzeumtól kölcsönöztünk relikviákat, Várnai Valériához a hozzátartozóktól érkeznek személyes tárgyak.

Nem véletlen, hogy három könyv megírására vállalkozott a sorozatban, hiszen egybe-esik nőtörténeti kutatásaival, amelyet évek óta folytat.

– Valóban, a doktori témám címe: a „Szombathelyi nőegyesületek társadalomtörténeti vizsgálata 1870-től 1947-ig". A könyveimben megjelenő életrajzi feldolgozások a disszertáció részei, fontos, komoly megalapozásai. 2009-ben jelent meg az első nőtörténeti tanulmányom, azóta aktívan kutatom ezt a témát. Szerencsésen találkozott ez a kutatás a Híres szombathelyi nők sorozat szerkesztőinek szándékával. A sorozatot 22 kötetre terveztük, még gróf Erdődy Gyulánéról, Knebel Teréziáról szeretnék írni ennek kereteiben. Ezekhez a személyekhez természetesen már vannak előtanulmányaim. A Savaria Múzeum kötött egy együttműködést a Burgenlandi Tartományi Múzeummal, amelynek témája az első világháború. Ennek keretében Kismartonban készül egy kiállítás és egy hozzá kapcsolódó katalógus, amelyben több kollégánk is szerepel tanulmányával. Az én témám a kiállításban és a katalógusban: „Női szerepek az első világháborúban. Erdődy Gyuláné mint anya, ápolónő és festőművésznő".

A nőtörténeti kutatásokhoz, a Híres szombathelyi nők sorozathoz hogyan kapcsolódik a március 7-én rendezendő konferencia?

- „Asszonybeszéd – diskurzusok a nők történelemben, művészetekben és irodalomban betöltött szerepeiről" címmel rendezünk konferenciát, amely tematikáját tekintve illeszkedik a sorozathoz. Tíz előadót hívtunk meg. A hazai nőtörténetírás meghatározó személyiségei mutatják be friss kutatási eredményeiket. Itt lesz például dr. Acsády Judit szociológus, aki a magyar feminista mozgalmakkal és azok külföldi kapcsolataival, dr. Tóth Eszter Zsófia, aki a prostitúció problémájával foglalkozik a szocialista időszakban. Egyszóval: rendkívül izgalmas programnak nézünk elébe március 7-én a Savaria Múzeumban.