A kőnek lelke, a vésőnek éle van - A korok ugyan változhatnak, de az alapszerszámok lenyomatai nem

Az Iseum is bekapcsolódott a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozatba, s a kövek titkait, szépségeit próbálták bemutatni a látogatóknak. Idén ősszel lesz 60 éve, hogy egy raktárépület alapjainak ásásakor nagyméretű márványtömbökre bukkantak a munkások. A helyszínre érkező Szentléleky Tihamér régésznek rögtön világossá vált, hogy a többtonnás faragványok egy római kori szentélyépület homlokzati elemei. A domborművek ábrázolásai alapján ezt a szentélyt az egyiptomi eredetű Isis istennőnek szentelték. A további ásatások során különböző méretű és fajtájú márvány-, mészkőtöredékek, palából épített falak, bazalt útburkoló kövek kerültek elő nagy számban. A Márvány-tenger kis-ázsiai partvidékéről származó monumentális szürkegránit oszloptesteket egyetlen tömbből faragták ki és szállították Savariába. A kőanyagok hatalmas mennyisége és sokszínű választéka nem csak a helybéliek igényességét, gazdagságát mutatja, de birodalmi szinten is kiemelkedő jelentőségű építészetre utal.

Faragó Éva geológus Kő kövön címmel a római kori Savariában használt kőzetfajtákat mutatta be az iskoláskorú érdeklődőknek
Fotó: Szendi Péter

A Mesterségek nyomában rendezvényük Savaria és a római mindennapok egy kevésbé ismert szegmensébe avatta be az érdeklődőket, mégpedig a kövek ismeretébe és a kőfaragás művészetébe. A délután folyamán geológusok, kőfaragó mesterek, kőrestaurátorok ismeretterjesztő előadásokat, bemutatókat tartottak. Meg lehetett nézni a különféle köveket, különös tekintettel az egykori Savaria városában használt kőfajtákat. A kőfaragás szerszámait is bemutatták és ki is lehetett próbálni azokat.

A kőnek lelke van, a vésőnek éle címmel a kőfaragás alapjait Kőfalvi Vidor restaurátor, kőfaragó ismertette. Elmondta, hogy Rómában találékonyság és megfelelő technika kellett ahhoz, hogy ilyen gyönyörű épületeket emeljenek. Ma ugyanezeket a feladatokat gépek látják el. Egykor még nem voltak fémszerszámok, mégis hatalmas gránittömböket faragtak, csiszoltak.

Bárki kipróbálhatta azt is, hogyan viselkedik a kezei alatt egy kőtömb, ha éppen vésővel farigcsálja 
Fotó: Cseh Gábor

Hozzátette, most is ugyanolyan szerszámokat használ egy kőfaragó, mint társai egykor. Régen a kőfaragók saját maguknak kovácsolták a szerszámokat, ma ezeket már kovácsok állítják elő. A restaurátor kiemelte, sajnálja azt, hogy ő ezt a technikát nem sajátította el. Restaurálásai során fontosnak tartja, hogy a szobrokon ugyanolyan szerszámnyomok legyenek láthatók, mint egykoron. Ehhez viszont ugyanolyan szerszámok is kellenek. Minden kőfaragó műhelyében megtalálható a három alapvéső, ezekkel mindent meg lehet csinálni. Elmondta még, hogy a korok változhatnak, de a vésők lenyomatai nem. A kövekkel könnyű elbánni, akár rajzolni is lehet a felületükön. Ahogy ő fogalmazott, akinek egyszer véső volt a kezében, az ezentúl észreveszi az épületeken, a szobrokon a nyomait.