Kulturális csemege: A Boszorkányház kísérleti eszközei Szombathelyre kerültek

Tóth Ferenc 1998-tól 2006-ig a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ francia tanszékének vezetője volt, tavaly jelent meg könyve névrokonáról báró Tóth Ferencről, nemrég akadémiai előadást tartott Lotaringiai Károlyról, és az idén fontos részt vállal a Szent Márton év programjainak szervezésében.

- Tott báró a névrokonság miatt került a figyelme fókuszába?

- Igen, nagy rácsodálkozás volt François baron de Tott, vagy más néven Tóth Ferenc báró élete, aki egy Rákóczi-emigráns fia volt. Ráadásul bizonyos kötődése is van Szombathelyhez, hiszen innen nem messze, Tarcsafürdőn, Bad Tatzmannsdorfban temették el. Levéltári és történelmi források alapján rekonstruáltam az életrajzát, amely egy nagy utazó regényes története, de tudományos munka. Ez egyben a nagydoktori disszertációm is volt. A báró emlékiratai az újkori diplomáciatörténet rejtélyes, homályos részét képezik. A történetírás megjeleníti őt, mint gátlástalan sarlatánt, de mint felvilágosult filozófust is. Gyakran bírálják gyarmatosítást hirdető eszméit, és azt a hálátlan történelmi szerepét, amelyet a hanyatló Oszmán Birodalom védelmében játszott. Édesapja, Tóth András, a Rákóczi-szabadságharc bukása után Franciaországba emigrált, ott nősült, egy helyi nemesi családból származó lányt vett el. A kis Ferenc báró, François de Tott 1733-ban született. Már kilencévesen belépett a francia Bercsényi huszárezredbe, majd több keleti országban is megfordult, míg újra el nem jutott ősei földjére. Élete utolsó hónapjait Tarcsafürdőn (akkor még Magyarország) élhette, gróf Batthyány Tódor vendégeként. A falu lakosai a gyakran furcsa fényekkel járó kísérleteket végző tudós báró házát „Boszorkányház"-nak (Hexenhaus) keresztelték át. Halála után vendéglátója a kísérleti eszközöket a szombathelyi királyi katolikus gimnáziumnak adományozta, megteremtve ott az első természettudományi szertárt. Kutatásaim alapján mára az is kiderült, hogy Mikes Kelemen Törökországi levelek című munkájának kézirata is az ő közreműködésével juthatott el Szombathelyre.

Tóth Ferenc egy percet sem unatkozik: előadásokat tart, könyvet írt, kutat és fontos részt vállal a Szent Márton év programjainak szervezésében. Fotó: Merklin Tímea

- Az akadémiai hírek között megjelent az utóbbi hetekben, hogy V. Lotaringiai Károlyról tartott előadást a „Lendület" Szent Korona Kutatócsoport szervezésében. Miért választotta témájául herceget?

- Ez egy új kutatásom: Lotaringiai Károly, császári fővezér naplóját szeretném megjelentetni egy kritikai kiadásban, amely az 1683-1689 közötti időszak hadjáratait tartalmazza. A napló Bécsben található, oda kellett utaznom, hogy megismerjem a szöveget. A feldolgozása már itthon zajlik. Ma már egy kutatónak mindegy hol ül - Párizsban, Bécsben vagy Szombathelyen -, ha megszerezte az információkat. Lotaringiai Károly Buda 1686-os törököktől való visszafoglalásánál játszott jelentős szerepet, erre a budai Várban található munkahelyem is folyamatosan emlékeztet. Egyébként 1664-ben ő is megfordult szűkebb pátriánkban.

- A Szent Márton programokban Ön immár két évtizede benne van. Az 1700. születési évforduló alkalmából milyen feladatokat kapott?

- Dr. Puskás Tivadar polgármester kért fel, hogy tudományos tanácsadóként segítsem a jubileumi év rendezvényeit, olyan alapon, hogy már húsz éve részt veszek a Szent Márton-programok szervezésében. Már halálának 1600. évfordulóján, 1996-ban szerepet játszottam a Tours városával való kapcsolatfelvételben, és azóta is segítem a két város közötti együttműködést. Szerveztem két tudományos konferenciát: Szent Márton és a politika címmel 2005-ben, Szent Márton útja térben és időben címmel 2015-ben. Most akadémiai feladatokat vállalva veszek részt a programok szervezésében és végrehajtásában. Egyebek között négy kiadvány - egy konferenciakötet, két folyóiratszám, és egy ősszel Toursban rendezendő kiállítás katalógusa - előkészítésében is részt vállalok.