A szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság sikerrel vette föl a hagyományt

Bár a Szombathelyi Zsidó Hitközség is hangsúlyosan a nyitottság szellemében szervezi az életét, az újra aktivizálódó szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság kifejezetten a világi-kulturális kapcsolatok erősítését, szélesítését szolgálja. A két szervezet természetesen együtt is működik - távlati közös tervek is vannak -, sőt: az együttműködés hatékonysága már a vacsoraest szervezése során is megmutatkozott. Mintegy hetvenen jelentkeztek a hívó szóra, két hosszú asztalt elfoglaló telt ház várta a Dóm étteremben a vendégművészek föllépését. Mindenekelőtt Jelinek Endre, a többéves szünet után újjászervezett szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság nemrégiben megválasztott elnöke köszöntötte a vacsoraest résztvevőit. A koncert alaphangját Székelyhidi Hajnal operaénekes, az OR-ZSE kántor szakának hangképző tanára adta meg egy ladino nyelven (a szefárd zsidók nyelve) megszólaló dallal. Aztán, ha lehet, csak emelkedett a tét: Nógrádi Gergely egyrészt a budai Frankel-zsinagóga kántora, másrészt az OR-ZSE doktorandusza, harmadrészt (vagy inkább elsősorban) ő a „zsidó Pavarotti”.

A tavaly Floridában elnyert kitüntetést a múlt héten vette át a budapesti Zsidó Fesztiválon. Most a szombathelyi közönség is megbizonyosodhatott róla, hogy a kitüntetés a legjobb helyre került. Énekeljen operettet, latin slágert, musicalt vagy filmzenét, Nógrádi Gergely (aki nem mellesleg sikeres író is) nem tud hibázni. Mindehhez azzal indított, hogy „kicsit haza is jöttem”. A kőszegi Jurisich gimnáziumban érettségizett, diákként gyakran megfordult Szombathelyen, az MMIK-ban, az NLG-s és a KDG-s diákokkal megvívott versenyeken. Ja, és Kőszegen harmadikban majdnem megbukott ének-zenéből. Zucker Immánuel (ahogy a kollégái szólítják: „Imi”) az OR-ZSE zsinagógájának kántora a „Tumbalalajka” című jiddis dallal indított: „Dúdolják velem a refrént!” Ebben a közismert dallamban mintegy sűrítve benne van mindaz a szépség, érzelem, a mindig leheletnyi fájdalommal meghintett életöröm, amitől a zsidó zene olyan ellenállhatatlanul magával ragadja az embert. Zucker Immánuel liturgikus dalokat is választott a vacsoraestre (akinek ennyi nem volt elég, a rabbiképző zsinagógájának istentiszteletein is hallhatja őt: nem zsidó vallásúaknak is szabad a belépés).

A zongorakísérő szerepét Neumark Zoltán, az OR-ZSE nemzetközi elismertségű zongoraművész-korrepetitora vállalta. Ahogy Szántóné dr. Balázs Edit, az OR-ZSE egyetemi docense - vagyis a föllépő művészek kollégája - bemutatta: nélküle egyszerűen „semmilyen koncert nem jöhet létre”. Balázs Edit egyébként - akkor még a szombathelyi főiskola történészeként - részt vett a szombathelyi Magyar-Izraeli Társaság alapításában, évekig a társaság elnökeként tevékenykedett - a 2015 elején súlyos betegségben elhunyt Eck-Varga Zsuzsa váltotta őt az elnöki poszton -, és nélküle nem kerülhetett volna sor a társaság újrapozicionálására sem. Ma ő a társaság örökös tiszteletbeli elnöke.

Az „új korszak” első vacsoraestjére (padlizsánkrémmel, borban pácolt mézes csirkével vagy eilati rakott hallal) spontán örömzene tette föl a koronát. A zongoránál Márkus Katalin foglalt helyet (ez a helyzet nagyon is ismerős számára!), és eljött az idő, amikor minden kívánság teljesült. Megjelent Tevje, a tejesember (Nógrádi Gergely mindenféle mikrofon nélkül is szétveti a falakat), és

Zucker Immánuel végre mégis elénekelte az „O, sole mio”-t. És közösen a Moszkva-parti estéket; ki-ki azon a nyelven, amelyiken megtanulta. Azzal köszöntünk el, hogy hasonló alkalomból jó volna több is. Izraeli vacsoraest biztos lesz jövőre is. De a szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság még ebben az évben újabb programmal jelentkezik: az Izraeli Filmnapoknak az Agora - Savaria mozi ad helyet.