Árulkodó étlapok, kenyércédulák – Helytörténeti klub alakult a Berzsenyi könyvtárban

– Legalább kilencvenen eljöttek az alakuló ülésre – levéltárosok,  történészek, muzeológusok, múzeumpedagógusok, történelemtanárok, civil szervezetek képviselői és magángyűjtők, fotósok is. Azóta középiskolás  gyerekek is jelentkeztek – beszél lelkesen  Szalainé Bodor Edit a Berzsenyi könyvtár helyismereti könyvtárosa, az egy hete alakult helytörténeti klub kigondolója első összejövetelükről.  Az alapítás régóta dédelgetett gondolatát szeptemberben követte tett: Edit felhívta és szervezőtársának kérte fel Spiegler Tibort, Szombathely egyik legismertebb helytörténeti gyűjtőjét, a könyvtár „házi szerzőjét”,  akivel sikeres rendezvények sorát bonyolították már. Tibor azonnal igent mondott. Kiderült, ő is hasonlón törte a fejét, csak a formát nem találta még az ötletéhez – összefogni mindazokat, akiket foglalkoztat Szombathely és Vas megye története. Bemutatkozási lehetőséget adni amatőr helytörténészeknek, gyűjtőknek, segíteni a forrás- és helytörténeti kutatást – a „híguló világban”, kidomborítva a korrekt szakmaiságot (azt, hogy mennyire fontos hiteles forrásokon alapuló kutatásokat végezni), és bemutatva annak követelményeit.

Spiegler Tibor vetített képes előadása az aprónyomtatványokról

És hogy miként képzelik a klub jövőjét? – Meg akarjuk mutatni a könyvtár-,  levéltár- és múzeumhasználat lehetőségeit. Sokan nem is tudják, hogy a múzeumoknak van fotótára, gyűjteménye, ami kutatható.  Tervezzük, hogy elmegyünk olyan intézményekbe, például a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárba vagy a Szent Márton Látogatóközpontba, ahová a tagság egy része még nem jutott el. Segíteni szeretnénk a forrás- és helytörténeti kutatást, azt, hogy az érdeklődők megismerkedhessenek a történettudományi segédtudományokkal. A csatlakozók közül sokan aktívak a szakmában valamilyen társintézményben, egyesületben, ők további segítséget nyújthatnak. Rendszeres tájékoztatást adunk a könyvtár gyűjteményébe bekerült vasi vonatkozású anyagokról, a rendezvényekről. Gyűjteményeket is szeretnénk bemutatni, összehozni egymással gyűjtőket, lehetőséget adni azoknak a bemutatkozásra, akik például településtörténettel foglalkoznak. Nem utolsósorban  vissza akarjuk szoktatni az embereket a beszélgetésre,  egymás véleményének tiszteletben tartására.

A Szombathelyi Leánylíceum szabályzatában, amit az ellenőrzőkönyvecske tartalmaz részletesen ismertették a fegyelmi szabályzatot, a viselkedési normákat.:  A 33.§ első mondata: Óvakodjanak a tanulók a rossz sajtóterméktől, a mételyező olvasmányoktól Fotó: Bögöti Márta

A helytörténeti klubnak nincs tagdíja, sem kötött tematikája, ezt közösen akarják kialakítani a tagsággal. Ötleteket vártak, és még néhány hétig várnak a klub nevére is. A következő alkalommal feltétlenül megszavaznak egyet, mondják a szervezők, akik negyedévente rendszeres találkozást ígérnek.

És ha már hiteles forrásokon alapuló kutatásokról volt szó: mostanában előtérbe kerültek és a helytörténeti klub alakuló ülésén is jó előadástémául szolgáltak az aprónyomtatványok, ezek a korábban kevésbé hangsúlyos könyvtári dokumentumok (az egy nyomdai ívnél kisebb, egyleveles kiadványok, például  képeslapok, szórólapok, gyászjelentések, névjegyek, számolócédulák stb.), amiknek forrásértéke, könyvtári jelentősége egyenes arányban nő a keletkezésük óta eltelt idővel. A program aktualitását az adta, hogy a Berzsenyi könyvtár gyűjteményéből közel 6 ezer aprónyomtatványt digitalizáltak és tettek hozzáférhetővé a világhálón. Mintegy 20 ezer oldalon tud bárki például tárgyszó szerint keresni a könyvtár honlapján belül, a Vasi Digitális Könyvtár adatbázisában. (A könyvtárra persze mindig hivatkozni kell...)

Szalainé Bodor Edit a Berzsenyi Dániel Könyvtár helyismereti raktárban. Kezében a Vasmegye című lap filmhíradója az 1950-es évekből Fotó: Boros Ferenc

Spiegler Tibor az előadásában azt a kérdést tette fel: mennyire kicsi egy aprónyomtatvány? Nos, egy átlagos háztartásban a legkisebbek: a sajtcímke, a csokoládépapír, vagy a kenyéren levő címke. Ez utóbbin szerepel a cég neve, ami sütötte a kenyeret. Rajta van a kenyér neve, összetétele, a szavatossági ideje. A mostani címkék arról árulkodnak: trendi lett a magyaros nevű kenyér: a mi kenyerünk, a hazai kenyér, a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér. Tibornak, aki szenvedélyes gyűjtő, Sherlock Holmes-i, izgalmas nyomozómunkát és jó játékot jelent, amikor elé kerül egy anyag. Sokan az aprónyomtatványt csak egy cédulának nézik, mondja. Pedig fontos adatokat, megőrzésre méltó tudásanyagot hordozhat : egy étlap például, aminek alapján, ha tudjuk, mikor keletkezett, és egy statisztikai évkönyvben utánanézünk az adott évre jellemző kereseteknek, képet tudunk alkotni a kor anyagi viszonyairól.

Szóval mindannyiunk fiókjában ott van egy helytörténeti gyűjtemény, állítja Tibor, csak éppen nem tudjuk, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk.

A szervezők meggyőződéssel állítják, nagy volt már az igény a klubra. A résztvevők száma is ezt bizonyítja, és az is, hogy bár nem ismert mindenki mindenkit, a megnyitó végén mégis kisebb csoportok álltak le beszélgetni. Volt, aki vasi vonatkozású könyveket, plakátokat hozott a rendezvényre, amiket felajánlott a könyvtárnak. És sokan a helyismereti raktárba is lementek megnézni a könyvtári gyűjteményt, ami nem nyilvános, mint a könyvtárban a szabadpolcos állomány. Könyvtárosi segítséggel használható, de most be lehetett menni, kézbe lehetett venni az aprónyomtatványokat, meg lehetett nézni a régi fotókat, könyveket, kottákat, újságokat, képeslapokat.

Edit és Tibor annyit elárulnak: a következő találkozások egyikére – ideálisan a nőnap környékén –  kiállítást terveznek olyan női portréfotókból, amik szombathelyi fotóműtermekből származnak – ehhez kapcsolódóan divattörténeti előadás is lesz.

A helyismereti klub vendégkönyvében – e sorok írója a saját szemével látta – még nem teltek be a helyek, továbbra is várják a csatlakozni vágyókat.