Mici két élete, avagy mese habbal

És vasárnap újra színre került az előadás. A titokzatos szerző, bizonyos H. P. Bigest magával az alkotással, a szerzéssel ; ha tetszik, művészet és valóság némileg bizonytalan viszonyával is eljátszik a Hab című vérbohózatban, amely úgy nagyon mai és magyar (vérreál), hogy közben nézhető kriminek, abszurdnak, melodrámának, szürreálnak.

Többrétegű alkotás; könnyű - de állítólag mérgező! - habbal a tetején. Ha hozzátesszük, hogy a darab fordítója a forrásdokumentumok alapján kortársunk, Horváth Péter - különös tekintettel névkezdő betűire, a H-ra és P-re, akkor felébredhet bennünk a gyanú a világ drámairodalmában érzékelhetően jártas Mr. Bigest mai, magyar kilétét illetően. De a lényeg az, hogy úgyis játék, vagyis színház az egész világ - a körmendi társulat pedig szeret és tud is játszani.

A rendező, Mihály Péter (különben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésze) biztos kézzel uralja az ajtókkal reálisan megosztott, egyúttal szürreálisan meg is emelt teret: a lakásbelsőhöz egy magányos főbérlő - Margó: Jóna Andrea, két, állami gondozásból kivett kamasz - Viki: Mesterházy Dorina, Tünde: Kozmits Christina Jázmin; plusz két magányos albérlő - Selyem: Rajnai Tibor, Emil (úgy is, mint kalauz és szerző): Vörös Attila - tartozik.

(Minden szerző kalauz is egyben.) Aztán van még Mici, a postás - Simon Mária -, és az Ausztráliából betoppanó feka nagymama - ő is Simon Mária -, a félreértések létrehozója és megoldója.

És bár a darabban valószínűleg több hang megpendíthető, mint amennyi az elő-adásban megszólal, mind a tapasztalt, mind a fiatal körmendi játékosok pontosan és magabiztosan teszik a dolgukat. A tudósító kedvence mégis Simon Mária, aki olyan élvezettel és élvezetesen abszolválja például a játékot a játékban , hogy önmagában élő bizonyítéka a színház szépségének és pótolhatatlanságának. Ő a hab az előadáson.