Egy szobor múltja és jelene

Rumi Rajki István 1881-ben gazdálkodó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Rumban. Fiatal korában kőfaragó tanonc volt, innen küzdötte fel magát országos jelentőségű szobrásszá. Külföldön - többek között Münchenben és Párizsban is - tanult, idehaza pedig Stróbl Alajosnál nevelkedett Budapesten. Munkásságát nem csak a fővárosban, de Szombathelyen is folytatta. A helyi alkotótársai a Vas megyében napvilágott látott művészek közül a legnagyobbnak tartották. Többek között az ő alkotása a Szent Márton megkereszteli az édesanyját című szobor a szombathelyi Szent Márton-templom előtti téren, s ugyancsak az ő alkotásai a megyei rendőrfőkapitányság előtt álló Harcosok.

Ám mégsem ezek a csodálatos művei számítanak legendásnak, hanem az a Szent István-szobor, amelyet 1939 januárjában a Kultuszminisztérium megbízásából a New York-i világkiállításra készített. Honalapítónk kétszeres életnagyságú szobrát mindössze két hónap alatt készítette el. A világkiállítás magyar pavilonjának főbejáratát diszítette a Szent István, az országalapító névre keresztelt mű. Az alkotás korai román, enyhén bizánci modorban ábrázolja első királyunkat, aki kettős keresztet és az országalmát tartja a kezében. Rumi Rajki az öntvény anyagához Kiricsi kőfaragón és Schöntág szállítón keresztül jutott hozzá, Szombathelyről. Semmiképpen sem mehetünk el amellett, hogy ez volt az első alumíniumöntésű szobor Magyarországon. A rekordidő alatt elkészült emlékművet végül hajóval szállították New Yorkba.

A New York-i világkiállítás magyar pavilonját díszítő szobor Youngstownban a 80-as években Fotó: VN-archív

Hogy mi volt a világkiállítást követően a neves művész Szent Istvánjának sorsa? Eleve az volt a szándék, hogy nem hozzák haza, hanem a kint élő magyarok nemzeti öntudatának megőrzésére kint hagyják. Rumi Rajki István időközben (1941-ben) elhunyt, és a művéről megfeledkeztek. A művész éppen második állami megbízásán dolgozott - a Nemzeti Sportcsarnok 12 alakos kompozícióját kellett volna elkészítenie -, de csak az agyagvázlatig jutott, amikor is elhunyt.

A New York-i kiállítás után kitört a háború; sokan azt gondolták, hogy egy hajó rakományával süllyedhetett el a szobor. Holott csupán az USA kormánya foglalta le, mondván, hogy az egy neki hadat üzenő, ellenséges ország tulajdona. Egy szó mint száz, hadizsákmányként kezelték. A második világégést lezáró békeszerződést követően az Egyesült Államok kormánya diplomáciai úton felajánlotta, hogy visszaszolgáltatja az alkotást. Ám az új magyar kormány (Rákosi-kormány) nem kívánta átvenni. Ezt követően egy aukción Szobonya László vásárolta meg, akiről a magyarságán kívül csak annyit lehetett tudni, hogy New Yorkban akarta felállíttatni a szobrot. Ám végül családjával együtt úgy döntött, hogy az erdélyi ferencesek amerikai központjának parkjában, az Ohio állambeli Youngstownban álljon. Idehaza minderről semmit sem lehetett tudni. A szobrász unokaöccse, Rajki Gyula 1975 óta hangyaszorgalommal kutatta nagybátyja hagyatékát, mindez a Vas Népe hasábjain is megjelent a nyolcvanas évek közepén. Végül hiteles és részletes tájékoztatást Elizabeth Waczovszkytól, egy Clevelandben élő magyar származású asszonytól kapott. Mint kiderült, a szobor valóban Youngstownba került, ahol az erdélyi ferencesek az Amerikai Csíksomlyó kegyhelyet építették fel. Az 1960-ban felavatott szobor a magyar zarándokhelyen egy gyönyörű parkban áll napjainkban is, és augusztus 20-án minden évben összegyűlnek körülötte a kint élő magyarok.

Az 1991-ben alakult Rumi Rajki Műpártoló Körnek első céljai között szerepelt a Szent István-szobor hazahozatala, ám hamar rá kellett döbbenniük, hogy a kinti ferencesek ezt nem támogatják. Sőt, mi több, a szoborról mintát sem engedtek venni, attól félve, hogy a remekmű a folyamat során megrongálódhat. Legfőképp az a Kur Csaba szobrászművész fejezte ki ebbéli aggodalmát, aki időközben a szobor köré keresztúti stációkat készített.

No de hogy jön mindehhez - az a felvezetőben előre jelzett - kijelentésünk, hogy véletlenek márpedig léteznek!? A szobor sorsáról egyszer már beszámoltunk lapunk Múltidéző rovatának ez év áprilisi írásában. És mit ad Isten, ezt a cikket olvasta az a vépi Waczovszky István is, akinek történetesen az édesanyja segédkezett a szobor múltjának felgöngyölítésében. Ráadásul a cikk olvasásáig mit sem tudott - azóta már elhunyt - szülője ilyen jellegű jótéteményéről. Hovatovább, az írás bogarászásakor már le volt foglalva az a megszokott, éves útja a feleségével, amely a fent említett Clevelandbe vezetett. És ha már ismételten arra jártak, akkor az onnan autóval másfél órára lévő parkba is ellátogattak.

A tőlük kapott felvételeket elnézve megállapítható, hogy korántsem hiába. Jól látható, hogy a kint élő magyarok, illetve azok leszármazottjai büszkén őrzik magyarságukat a nagy becsben tartott Rumi Rajki-szoborral és a parkban található vasfüggöny keresztúti stációival. No meg a királyi Magyarország vármegyéinek címereivel - köztük a vasi emblémával is.