2015.01.21. 15:40
Terápiás útjaink
Többünk füle hallatára – egy, a nevét elhallgató, súlyos közúti fóbiában szenvedő – kijelentette, hogy Szombathelyen huszonegy „terápiás út” áll a dolgozó tízezrek rendelkezésére.
Ezen utak legmarkánsabb képviselője a Csititótól a vasúti átjáróig terjed.Itt alkalmazták először a kézimunkából oly rég ismert technológiát, szaknyelven szólva, a folt hátán folt, aszfaltozást. Ennek okán, a folt télen kifagy, nyáron megolvad. Na, és? Józsikám, lökj még oda egy villáve! Vót lik, nincs lik!Nem akarom bírálni ezt a fajta útburkolat javítást, de ez csak annyi, mint kopasznak a hajszárító.
Nemcsak a velláve való modern kivitelezés a kritikám célpontja, hanem a bitumen állaga is. Mert kérdem én, milyen bitumen az, amelyik előzékenyen átengedi tömör testén a zsenge gyermekláncfüvet, cickafarkot?
Azok, akik átruccannak bringán, autóval, busszal ezen a szakaszon, megesküsznek rá, hogy ez a szakasz terápiás erővel bír, mert az út végén a veseköveik egymást taposva nyomulnak kifelé. Mások ugyanezt állítják az epeköveikről.Akiknek nincs? Hát azok meg adjanak hálát a magasságos jó Istennek!
Hasonló, rendkívüli adottságokkal rendelkeznek a már említett utak. (Még 20.) Irigykednek is ránk az osztrák sógorok. Terápiás utak! Na, tessék! A magyarok megint tudtak valami újat mutatni! Hogy ezeknek mire nem telik? (Hát sok mindenre nem.) Arra viszont igen, hogy száz és százmilliókat döngöljünk bele a nagy büdös semmibe. Illetékesek! Befelé megy az infúzió, kifelé meg a katéter?Új év, új tervek, célok! Talán ez a fordulat éve lesz. S talán akkor, egyszer, majd elérjük az osztrákok színvonalát.
Fehér Csaba
Szombathely
