Megszólalnak a régi kőszegi házak

Az egyik kötet, amely a Kőszegi történetek címet viseli, öt szerző közérdeklődésre is számot tartó tanulmányaiból áll össze. Bokányi Péter, Mátay Mónika, Mizsei Zoltán, Söptei Imre és Trádler Henrietta írásaiban egyetlen dolog biztosan közös: valamennyien Kőszegről szólnak, az itt álló gazdag históriájú házak, és a házakhoz kötődő személyek fordulatokban gazdag történetein keresztül. Különcök, kémnők, renitens grófok, kiemelkedő tehetségek és zseniális csalók elevenednek meg az olvasó előtt. A kiadvány az első kötete a Beszélő városok sorozatnak. Ahogy Miszlivetz Ferenc, a FTI-iASK alapító igazgatója előszavában fogalmaz: „Miközben a nagy és globálisnak mondott városok egyre inkább saját sikereik áldozataivá válnak, egyre többen látják úgy, hogy az elkövetkező negyed század sztárjai a történelmi kisvárosok lesznek. Ez azért is lehetséges, mert már ma is a fenntarthatóság komplex princípiumainak élő megtestesítői.”

Ahogy a szerzők különféle kutatási területek képviselői, úgy a keddi beszélgetésen is több tudományterület szakértője mondta el, mit jelent számára a tanulmánykötet. A bemutatón elsőként Bariska István történész beszélt arról, hogy Kőszeg, a Miszlivetz Ferenc által oly szépreményűnek aposztrofált történelmi kisvárosok közül is kiemelkedik a hozzá fűződő unikális örökség és spirituális élmény szempontjából. Márai Sándorra utalva mondta: a könyv azt rögzíti, hogy hogyan történt a világ a városban. Épületeken, itt élt, járt, megfordult, a városhoz valahogyan kötődő személyeken keresztül rögzíti a helyi értékeket. Fejérdy Tamás építész az épített örökség szemszögéből értékelt. Bár a kőszegi történetek emberekről szólnak – hangsúlyozta – mögöttük háttérként mindig ott van a város, annak egyedi épületei. Szinte minden történés pontosan helyhez köthető. S ami különösen szerethetővé teszi a könyvet, az az a felfedezés, hogy az emberek, akik benne megjelennek, ugyanazok között a házak között járnak, mint mi, így teremt az épített örökség sajátos kapcsolatot múlt és jelen, régi és új között. (Tegyük hozzá: ehhez valóban egy Kőszeg adottságú település kell, ahol a házak többsége ötszáz évvel ezelőtt is ott és úgy állt, mint napjainkban.)

Végül Nagy András irodalomtörténészi szemmel vette górcső alá az öt szerző írásaiból összefésült kötetet. Kiemelte: annak olvasása során megnyílnak az épületek, s a helyi történésekből a Nyugat-Pannon szellemiség bontakozik ki. Felhívta a figyelmet, hogy a Kőszegi történetek nemcsak arcképét rajzolja meg egy városnak, hanem fontos forrásmunka is. Haszonnal forgathatják majd mindazok, akik történelmi, irodalmi, építészeti, vagy akár zenetörténeti érdekességek, adatok után kutatnak.

A másik újonnan megjelent kötet Poczai Péter A Festetics rejtély című könyve, melyről Pók Attila, a FTI-iASK történész kutatója beszélt. A történet főszereplője gróf Festetics Imre kőszegi birkatenyésztő földbirtokos, aki már évtizedekkel Mendel előtt felfedezte az öröklődés törvényeit, ráadásul úgy, hogy a gyapjúhozam növelése érdekében tett erőfeszítései közepette remekül összekapcsolta az alapkutatást az alkalmazott kutatással. Vajon mi lehetett az oka, hogy 1819-ben publikált úttörő kutatási eredményeiről megfeledkezett a tudomány, és Festetics Imre nem lett világhírű? A recenzens abbeli gyanúját fejezte ki, hogy talán a francia forradalom utáni társadalmi közeg, a születési előjogokat elvető politikai szemlélet nem kedvezett az öröklődés törvényeit firtató kutatásnak. Mindazonáltal a könyv messze túlmutat saját magán azzal, hogy hozzászól a magyar történelem 1848 előtörténetéül szolgáló fejezetéhez, a felvilágosodás és liberalizmus megszületéséhez.

A könyvbemutató vendégeinek zárásként levetítették a H+Média és Kulturális Egyesületnek, a Kőszegi történetek egyik sztorijához készült kisfilmjét.

- Fogjuk vallatóra a régi házakat, élményekkel, történetekkel erősítsük a hozzájuk fűződő identitást – ez az, amin hét éve gondolkodunk. Hogy vonzóvá tegyük a kis- és középvárosokat, hogy teret adjunk a minőségi turizmusnak – összegezte Miszlivetz Ferenc a könyv(sorozat) hátterében álló törekvéseket. Ki tudja – tette hozzá, – talán egyszer a mi központunk is beszélő ház lesz…