Szakmaorientációt, életcélt, bizalmat is szeretne adni a debreceni mentornagykövet

Az ifjú mentort a Napló élményekről és tapasztalatokról kérdezte. 

– A kezdeményezés célja, hogy a kistelepüléseken élő hetedik és nyolcadik osztályos fiatalok figyelmét a továbbtanulás, a pályaorientáció felé fordítsuk úgy, hogy közben a lelki, családi háttér is fontos szerepet kapjon – kezdte Kiss Fruzsina. A debreceni egyetemista Bagamérban kezdte mentori tevékenységét ahol öt lány került a szárnyai alá. Mint elmondta, a program sikerét az is alátámasztja, hogy a szociális szempontból hátránnyal induló bagaméri fiatalok közül mind az öten abba a középiskolába nyertek felvételt, ahová szerettek volna.

Nemcsak a tanulmányi eredmény, a reális cél is lényeges volt, emellett az irányultság felismerése, a önbizalom fejlesztése, valamint a személyiségfejlesztés azért, hogy higgyék el a saját céljaikat.

– Nem kallódtak el, továbbtanultak, ez siker – összegezett.

Munkája azonban itt nem ért véget, hiszen nemcsak oktatási intézményt, hanem szakmát is segít választani a programban részt vevő általános iskolásoknak, figyelembe véve a munkaerőpiac által diktált igényeket és lehetőségeket.

Fruzsinát év elején nem várt megtiszteltetés érte, amikor mentori nagykövetnek kérte fel a programot koordináló ITM Ezt a titulust az egyetemek választják ki a mentoraik közül, a címet azonban rendszerint csak egy-két hallgató kaphatja meg intézményenként. Hogy a kiválasztottak toborzással, előadásokkal és nyílt napokkal népszerűsítések a kezdeményezést.

Kiss Fruzsina elmondta azt is, hogy nemcsak adott, hanem sok feledhetetlen élményt kapott is mentoráltjaitól. A tanulás támogatása mellett fontosnak tartja azt is, hogy közösségi élményekkel gazdagítsa a fiatalokat, ezért korcsolyázni, moziban is voltak, az adventi vásár pedig kihagyhatatlan eleme az egykori és a jelenlegi csapatával is. - Éppen a Debreceni Állatkertbe tartottunk villamossal, amikor egy idős nő felszállás közben elesett és megsérült a lába, mentőt kellett hívni hozzá. A villamos nem közlekedett tovább, mindenkit leszállítottak, ekkor feltettem a kérdés a lányoknak, hogy ők mit szeretnének, mit tegyünk. Nagyon büszke voltam rájuk, mert egyhangúlag azt mondták, hogy segítsünk neki, felsegítették a járműre, leültették, az egyikük még a palackozott vizét is a néninek adta – osztotta meg végül egyik kedves emlékét a debreceni mentornagykövet kiemelve, hogy a hogy a program önismereti szempontból, a gyerekek önbecsülésének fejlesztésében is hiánypótló kezdeményezés.