Sokkoló divatbemutató a Berlini Divathéten

A német tervező a szakma alapjait Münchenben sajátította el, majd Dániába ment tapasztalatot gyűjteni. Hazatérve megalkotta saját márkáját, s ezzel együtt saját világszemléletét is az éterbe kiáltotta. Ruhái is ezt a furcsa, realisztikus képet villantják az ember szemei elé, s ennek megfelelően a provokatív tálalásra is nagy figyelmet fordít a designer.

Bemutatóin rendre egy-egy fontos, világszintű problémára világít rá. 2009-ben például a csontsovány modellek mellé például hajléktalanokat vezetett fel a kifutóra, így adva kontrasztot a "pénzért" és a kényszerből koplalók képének.

2010-ben (az őszi-téli kollekció bemutatóján) sárgára "mázolt", felpumpált mellű női-, illetve izmos, de nyusziarcot és parókát viselő férfi modellek mutatták be a tervező kollekcióját.

Úgy tűnik, hogy ven még tovább: az idei berlini divathéten kopasz, bozontos szakállat viselő (női és férfi) modellek lépdeltek a kifutón, amelynek hátteret a művész sejtelmesen izzó fordított háromszögszerű jelképe szolgáltatta, amely csak még bizarrabbá tette a produkciót.

A komor, gyilkos tekintetű modellek szinte nem is tűntek földi lényeknek. A designer azt az utópisztikus látásmódot szerette volna hangoztatni ily módon, miszerint nem a nemi különbségek számítanak: az emberség, a lélek tisztasága mindennél fontosabb. Valószínűleg ebből a meglátásból eredhet, hogy a kollekció uniszex.

Az öltözékek színeire is a semlegesség a legjellemzőbb: a fekete, a fehér, a vörös és a bézs élveznek elsőbbséget. Az utcai divat hordhatóságát és az haute cotture bizarrságát ötvözte Partick Mohr, a csillogást viszont teljes mértékben száműzte a ruházatokról.

A látvány sokkoló, még így, képeken keresztül is. A bemutatókon megszokott egyfajta "szépség" itt szóba sem jöhet. Azért azt jó volna tudni, hogy hányan tudtak a kosztümökre odafigyelni a jelenlévők közül...