SzekérAnya blogja - Ha elveszik a takaró

Rutinos mamaként arra törekszem,hogy az utazás idejét összehangoljam Zizi délelőtti szunyókálásával. Minden apró részletében megtervezem, hogy kedvenc csemegéi, játékai bekerüljenek az úti batyunkba. És persze a sárga kis takaró, ami nélkül elképzelhetetlen, hogy Zizi elaludjon. Persze sokáig huncutkodik még, beszélgetést provokál, kacarászik, és amint megállunk egy kis pihenőre, azonnal kipattan, hogy ő is aktív részese lehessen a benzinkút shopjának felfedezésében. Mire felocsúdok, már egy mosómedvével a karjaiban szalad a kijárat felé. Még időben elkapom.
...Egy kis szunyóka után megérkezünk a totális harmónia világába, minden belefér: hancúr, beszélgetés, vacsi. Indulááás haza. Elég későre jár már, Zizi ilyenkor már rég aludni szokott. Nem értem, egy óra elteltével még mindig a kamionok fényét nézegeti. Ficánka, nyöszörgés, sírdogálni kezd, majd észreveszem, hogy a sárga kis takaró bizony elveszett. Simogatás, és a szokásos altatódal végre megteszi hatását, mély álomba szenderül.

Tévedhetetlennek hitt nevelési elveim romokban hevernek, már ami a szunyókákhoz való erős érzelmi kötődést illeti, most mégis boldogan gondolok arra a másik sárga kis kakaróra  ahogy Zizi nevezi, ami a szekrényben vár otthon.