Trash the dress: esküvői ruhákat szaggatnak szét az őrült fotózáson

– Azt gondolnánk, hogy csak azok a lányok próbálják ki, akik a hétköznapokban is elég extravagánsak, pedig nem: volt már olyan menyasszonyom, aki igazi habos-babos esküvőt képzelt magának, s a való életben is finom nő, de ebben a pár órában kitombolhatta magát, rá sem lehetett ismerni – bocsátotta előre Péterfi János, zalaegerszegi fotós, aki nagy rajongója ennek a műfajnak.

Honnan is eredhetne ez az őrült fotózás, ha nem Amerikából, Las Vegasból? Egyes források szerint az első koszoló menyasszony Meg Cummings, a Magyarországon is futott Sunset Beach szappanopera sztárja volt, aki a 1998 októberében óceánba futott menyasszonyi ruhástul, miután esküvőjét félbe szakították.

Az első hivatalos esküvői képeket valódi párról John Michael Cooper készítette Las Vegas-ban 2001-ben. Tőle származnak a legismertebb nemzetközi TTD- képek, például az égő menyasszonyi ruhával és a vízben lebegő menyasszonnyal. A stílus lényege, hogy a menyasszonyi ruhában olyan képek készülnek, melyek teljesen ellentétben állnak a hagyományos esküvői környezettel: se mosoly, se elegancia, se bájolgó pózolás. A fotózások kelléke, a két-három órás műmosoly, itt értelmét veszti. A cél, hogy a ruhát minél előbb és minél látványosabban szakítsák szét, koszolják össze, merítsék vízbe, hogy kiverje a biztosítékot a képek látványa. Ezt még a hétköznapi ruháinkkal sem tennék, nemhogy az esküvőivel!

– Bár Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a műfaj, rohamosan terjed is egyben. Van, aki az esküvő után csináltatja meg a képeket, van, aki az első házassági évfordulón – folytatta Péterfi János. – Főleg menyasszonyok a főszereplők, mellettük lehetnek vőlegények vagy koszorúslányok is, a lényeg, hogy aki belevág, az szívből, s ne kényszerből tegye. Ha már megvan az elhatározás, csupán egy helyszín és történet megálmodása vár a ruhaszagatókra: ebben persze segítségükre van a fotós, de szívesen fogadja a saját ötleteket is. Van, aki elégetné a ruháját, más egy szőkőkútba ugrana vele, s van olyan is, aki legszívesebben a sárban fetrengene benne.
– A modelleket vittem már hajóra, erdőbe, emelőgépre. Minél kevésbé tükrözik a romantikát és a szépséget, annál megfelelőbb ehhez a fotózáshoz. Legyen koszos, lepukkant vagy éppen nagyon férfias, és jöhet! Érdekes, hogy egy esküvői fotózásnál a második-harmadik óra végén már nagyon nehéz arra kérni az ifjú párt, hogy őszintén mosolyogjon a kamerába. A TTD-fotózásnál pedig éppen, hogy komoly képet kell vágniuk modelleknek, mégis mindig elmosolyogják magukat a lányok, ami nem is csoda, itt igazán felszabadulnak, nem kell senkinek megfelelniük.

– Az én TTD-képeim talán azért egyedibbek sok másik fotósénál, mert nálam nincs semmilyen trükk, nincs photoshopolással módosított montázs vagy retusálás. Kedvelem ezt a fakó színvilágot, a meghökkentő kontrasztot, amelynek lényege, hogy tökéletes ellentétben áll a ragyogó és színes esküvői képekkel.

Ez eddig mind szép és jó, gondolhatnánk, de nem drága mulatság egy ilyen ruhát szétszaggatni? Hiszen csak a kölcsönzési díjak százezer forintot tesznek ki...
– A ruhákat ajándékba adom a lányoknak, így már tényleg semmi sem fogja vissza őket, hogy szabadon és kötöttségek nélkül tombolják ki magukat menyasszonyként.