Repi est, ismerkedéssel - Maya naplója

Bemutatkozó estjükre voltam hivatalos, amelyre  már csak a felsorolt nevek miatt is  érdemes volt elmenni. Csupa vállalkozó, építész, államtitkár és egy későbbi (persze akkor még nem lehetett tudni, hogy az lesz) miniszterelnök is megmutatta magát. Mindig is szerettem az ilyen reprezentációs megmozdulásokat, és most sem csalódtam...

A fiatal, húszas évei végén járó juppi zsebre dugott kézzel csevegett az egyik politikussal, amikor fülembe súgta egy kollégája: ő az emberem, vele kellene beszélnem. Nem bánom, gondoltam magamban. Hamar tegezőre váltottunk, és közös ismerőseinkre terelődött a szó.  - Biztosan ismered Pétert, engem még tanított is általános iskolában - mesélte, s bennem meghűlt a vér. Nem is tudtam, hogy akit én csak Alfának hívtam, a médiaisten, aki a mai napig hívogat, hogy mi van velem, annak idején egyszerű tanár bácsiként kereste kenyerét.  Találkoztunk már - böktem oda félvállról, és igyekeztem másra terelni a szót. Névjegyet cseréltünk, s megkért, hívjam fel. Én ugyan nem, annyi akaraterőm csak van - gondoltam...

Üdv: Maya