Szekéranya blogja: a kalauz csigát rajzol

Az előkészítő munkálatok, melyek  igyekeztek bemutatni a ránk váró nagy kalandot természetesen Nyuszika+Brumika esti meséivel kezdődtek. (Kiválóan alkalmasnak bizonyul ez a mese-technika egyébként a napi kalandok újraélésére,  megértésére is.)
 
Hát eljön a nagy nap. Nem kicsiben kezdjük, elsőre Budapestig zakatol velünk a IC. Vicces látni a sok rémült arcot helyüket keresve.  Te jó ég, micsoda utazás vár ránk!? Környékünkön garantáltan senki nem unatkozik a kocsiban,

Zizi csacsogásával gondoskodik arról, hogy a figyelem középpontjába kerüljön és ott is maradjon. Gyakorlatilag folyamatosan kommentálja,  amit lát és csinál, egyébként nagyon felnőttesen viselkedik.

Zizi azt már tudja, hogy jönni fog a kalauz, mégis, amikor teljes testi valójában megáll előttünk, zavartan rebeg egy sziá-t a barátságos üdvözlő mosolyért cserébe. Feszülten figyeli mi történik, majd a jegyeket visszakapva boldogan konstatálja, hogy a kalauz rajzolt csigát, azaz érvényesítette jegyeinket.

Később kis zavar támad, kalauzunk kissé emelt hangvétellel utasítja helyre egyik utastársunkat, akinek valami nem stimmel a jegyével. Egyszerre feszültté válik a hangulat, de senki sem reagál. Mivel Zizi  nem szereti a hangos szóváltást, még a kiabálós meséket sem, hosszasan szemléli az eseményeket, szemmel láthatóan nem érti mi történik, kérőn néz rám óriás kék szemeivel:  - Anya, kapcsold ki a kalauzt, nem Lizának való!