A szerető és a megcsalt nő egy asztalhoz ül - Maya naplója

A nap ugyanis egészen odáig rohanással telt, noha megfogadtam, hogy ragyogva fogok elé állni. Hát, ez nem igazán sikerült, sminkelni nem volt időm, előjött a nincs-egy-rongyom-amit-felvegyek effektus, a hajam cafatokban volt, és kimerültem az idegességtől, ugyanis előző éjszaka egy szemhunyásnyit nem aludtam. Nem beszéltük meg, mi alapján ismerjük meg egymást, de nem is aggódtam. És akkor megjelent egy nő a színen. Mint aki egy magazin címlapjáról lépett ki. Tökéletes volt és gyönyörű. Hosszú szőke haja, karcsú alakja volt, a kék ruha úgy állt rajta, mintha legalább Oscar De La Renta szabta volna rá. - Szia, Tamara vagyok, te vagy Maya? - kérdezte és kezet nyújtott. Minden ízemben remegtem, mégis próbáltam a magabiztos nő látszatát kelteni, így egy egyszerű igennel és sziával válaszoltam. -  Mindjárt éhen halok, rendelek egy menüt. Kérsz te is? - kérdezte, miközben egyenesen, pókerarccal nézett a szemembe. Egy szem lenmagot, annyit nem tudtam volna lenyelni, így annyit mondtam, köszönöm, már ebédeltem, s egy kávénál maradnék. És leültünk egy asztalhoz. - A barátnőim azt mondták, tépjem ki a hajad - kezdte a beszélgetést Tamara...
Üdv: Maya