Éjjel makura vigyáz a gésák frizurájára

Az elmúlt hét végén lezajlott zalaegerszegi japán fesztiválon azonban kizárólag ifjú hajadonok alakultak át gésává Rákosa Ferencné Gyöngyi fodrászmester keze alatt. Neki, és csapatának külön kis műhelyt rendeztek be a városi hangversenyteremben, hogy a fesztivál ideje alatt gésa hajkoronát készíthessenek a vállalkozó kedvű hölgyeknek.

– Videókon tanulmányoztam, hogy a japán mesterek miként készítik a gésafrizurát, s nemrégiben egy eredeti gésaparókát is én tettem rendbe, fésültem át – meséli a felkészülésről a fodrászmester. Felidézi, milyen izgalommal vette kézbe először a kacurát, vagyis gésaparókát, s látott neki a szétbontásának. Minden egyes mozzanatát lerajzolta. A tisztítása sem volt egyszerű, rengeteg viaszt kellett eltávolítania, hiszen a japán mesterek tradicionálisan meleg viaszt használnak a hajszálak összetapasztására.

– Mi inkább a hajlakk mellett döntöttünk, ugyanis az eredeti eljárás meglehetősen bonyolult. Szinte átgőzölik a hajat a meleg viasszal; kefék, fésűk és egyéb kellékek segítségével – részletezi a műveletet Rákosa Ferencné. – A haj ezáltal kemény és tartós lesz, továbbá szép, magas fényt kap a fekete remekmű.

– Milyen hosszú haj kell egy igazi gésafrizurához?

– Legalább 50-60 centiméter, de itt, a rendezvényen természetesen rövidebből is elkészítettük. Amúgy az összes tanulóm elsajátította ezt a speciális kontykészítést, élvezik a különleges feladatot.

– Miben különbözik a gésafrizura az európai kontytól?

– A speciális leválasztásokban, másként tagoljuk a hajkoronát. A fejtetőn kialakított motívum állhat akár három részből, de lehet emeletes is. Jellegzetesség, hogy az oldalsó, hátsó ívek, púpok is mind magasítva vannak, alátétekkel vagy póthajjal. Mindemellett a távol-keleti frizura jóval plasztikusabb, keményebb, merevebb mint az európai. Lazaság helyett kötött vonalak uralják.

– Kíván valami speciális képességet a fodrásztól?

– Nagyon kell tudni tupírozni...

De lássuk csak, mi tudható meg e jellegzetes frizura történetéről. Kezdetben a japán nők leengedve viselték a hajukat, s a 17. században vált jellemzővé a feltűzött haj, a simada stílusú konty, amit a tapasztalt gésák viseltek. A simadának négy fő típusa van, a magas, a fiatal hajadonok viselete; a jóval laposabb, az idősebb nőknek; a kis színes pamut szalaggal felkötött; s a kettévágott barackra hasonlító, amit csak a maikók, vagyis a gésatanulók hordanak. A hajkölteményeket aprólékosan kidolgozott fésűk és hajtűk díszítik.

Persze mindenkiben ott ágaskodik a kérdés, vajon miként tudják megőrizni fejük ékét e hölgyek? Nem egyszerűen. A gésaképzés részeként meg kell tanulniuk egy kis támasztékkal (makura) a nyakuk alatt aludni. Ösztönzésül a mentorok rizst szórnak a támaszték környékére. Ha a gésa feje alvás közben legurulna róla, a rizs beleragadna a hajat átitató rögzítőanyagba, s újra át kellene esni a frizurabeállítás fárasztó procedúráján...

Szerző: Magyar Hajnalka