Vadregényes kalandokban Dr. Balogh Lajos

A muzeológus szakterülete a magyarországi inváziós növényfajok kutatása. Számos tudományos társaság tagja. Hogy lett botanikus?

- Herényben nőttem fel, a Perint és a Gyöngyös patakok partjain, a falu határában. Az a vadregényes táj nekem végtelen univerzum volt. A szülőházhoz nagy kert tartozott, a szüleimtől eltanulhattam a kertművelést. A kámoni arborétum tőlünk 80 méterre volt, sokat játszottunk ott a barátaimmal. Jó értelemben vett grund volt számunkra, az elrejtőzés vadonja. Az ottani növényjelző táblák talán az első" tudományos" emlékmorzsáim. Több év munka után a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanultam tovább, biológia-földrajz szakon.

Ottani tanáraim, dr. Takács Béla, dr. Szabó T. Attila, dr. Szinetár Csaba nagy hatással voltak rám. Demonstrátorként kapcsolódtam be a tanáraim kutatótevékenységébe, a tudományos növénygyűjtéssel akkor a főiskola herbáriumát gyarapítottam.

A szakdolgozatomat a Perint-part természetközeli és szabályozott szakasza növényzetének összehasonlításából írtam, különös tekintettel az inváziós növények terjedésére. Ez a téma bontakozott ki a PHD értekezésemben.

Balogh Lajos a főiskola után került a Savaria Múzeumba Horváth Ernő utódaként.
 
- A sokszínű természet egyedeit őrizzük bizonyító példányokként, arra nézve, hogy egy adott területnek, Vas megyének vagy a nyugat-magyarországi peremvidéknek a különböző korokban milyen növény- és állatfajokból állt az élővilága, földtani képződményei milyen ásványokból, kőzetekből épülnek fel. Magyarország 3. legnagyobb növénygyűjteményét őrzöm itt, amely a múzeum falain belül ugyanolyan végtelen univerzum, mint gyermekkorom patakpartja.

- A gyűjtemény tízezerszámra tartalmaz több millió éves levéllenyomatokat. Számomra fennkölt érzés például az, hogy elmerülhetek a Petőfi korában, az 1848-as szabadságharc idején gyűjtött növények megsárgult lapjai közt. A jövő izgalmas kérdése, hogy az itt őrzött mag- és termésgyűjteményből életre kelthető-e még valami?

Balogh Lajos egyik hobbija a magashegységi növényvilág megismerése.

- Az elmúlt évtizedekben sokat jártam a Kárpátokban, a Balkánon, a Keleti Alpokban, és az olasz vulkánokon. Mindenhol gyűjtök, a növényeket mappákban préselem, hátizsákban szállítom, menekítem vadregényes körülmények között, az elemekkel küzdve. Tikkasztó napsütésben, jégesőben, zivatarban, szélviharban. Lehet, hogy mindenünk elázik, de a mappákat szárazon tartom. Megesett velünk 1990-ben Montenegróban, a Durmitor hegységben, hogy eláztunk, sík felületet az éjszakai sátrazáshoz csak egy temetőben találtunk. Míg a barátom aludt, én a növényeket szárítgattam, rendezgettem egész éjjel...

Legkedvesebb kalandja a Földközi-tengerből kiemelkedő Stromboli vulkánon történt, amely Európa egyetlen folyamatosan működő tűzhányója. Mikor másodszor járt ott, a túravezető, dr. Veress Márton rábízta a csoport felkalauzolását. Épp aludtak, amikor váratlan gázkitörés volt az éjszaka közepén, mindenkit fel kellett kelteni, és lejjebb menekíteni biztonságos helyre.

- Életveszélyes volt. De belevág az ember, mert életre szóló, hasonlíthatatlan elemi élmény, amikor 50-100 méterről lehet figyelni a vulkánkitöréseket. Mikor a hegy gyomra él, és úgy ülsz rajta, mint egy megbokrosodott lovon...

A botanikus másik nagy szenvedélye a színház. Ifjú korában a Ferrum Színpad tagja volt  Török Gábor  keze alatt. De elvitték katonának, aztán továbbtanult, nem tudta folytatni. Viszont a Weöres Sándor Színházban minden darabot többször megnéz, mert élvezi azt a folyamatot, ahogy előadásról, előadásra változik egy mű.

 Zene és a kerékpározás

Múlhatatlan a zene iránti rajongása is. A rendszerváltás előtt a Történelem nevű underground zenekarban gitározott és dobolt. Ma a Ghymes, a Muzsikás együttesek meghatározók számára, illetve a Bartók Terem komolyzenei hangversenyei. Lelkes híve a kerékpározásnak. Van autója, de főleg biciklivel közlekedik. Úgy véli, napjaink városaiban dicséret illeti a kerékpárosokat, mert minden tekeréssel hozzájárulnak az érdemi környezetmegóváshoz.