Vincze Ildikó máig el tud csodálkozni az égbolt szépségén

– Teljesen el vagyok „fiúsodva" – a munkahelyemen férfiak közt vagyok, a családomban négy gyerekünk közül három fiú, ha szakkört, vagy tábort tartok, alig akad egy szem lány – mondja Ildikó, akinek a matematika-fizika iránti elkötelezettsége elég korán kialakult, ezekre a szakokra felvételizett az ELTE-re, majd második év után felvette még a csillagászatot is. Miért szeretett bele az éjszakai égbe? Van ebben valami romantikus?

– Bárki láthatja, aki felnéz sötétben a csillagos égboltra, hogy az milyen szép. A mai napig megmaradt, hogy el tudok csodálkozni ezen a szépségen. A mindennapi munka persze nem ennyire romantikus. Észlelésnél nem közvetlenül nézzük a csillagokat, hanem a távcsőre van kötve egy műszer, az pedig egy számítógéphez, amely az adatokat rögzíti. A csillagászat ősi tudomány, amely a végtelen fogalmával is foglalkozik, felteszi a kérdést, hova tágul az univerzum, mi van mögötte. Ennek egy része most is megvan, de az észlelésekből, mérésekből azt próbáljuk kitalálni, mi van ott, amit nem is látunk, matematikailag próbáljuk leírni a világot, és van a munkában egy kis előretekintés is, mi fog történni velünk? A föld sorsára vonatkozó információkat is gyűjtünk. Minden csillagász más-más csillagokkal foglalkozik – de van, aki például a szupernovákkal–, én a kémiailag különleges csillagokat választottam. Azt figyelem, hogy viselkednek, változtatják-e a fényüket, változik-e a színképük, és ha változik, abból tudunk következtetni valamire: mi történik a csillagban, a felszínén, körülötte, így megismerhetjük az univerzum egy kicsike részét. Modellt dolgozunk ki ezekre az észlelt adatokra. Az én csillagaim felszínén változó foltok vannak, hatalmas energiatermelés van a belsejükben, ez változtatja őket.

Dr. Vincze Ildikó (60) egy 1870-es lencsés távcsővel az obszervatórium múzeumában. A távcső a Premontrei gimnáziumé volt, ezzel figyelte a csillagokat Gothard Jenő gimnazista korában Kuncz Adolffal. A távcsövet az 1960-as években ajándékozták a csillagvizsgálónak. Fotó: Horváth Csaba

Ildikó 1981 óta dolgozik a Gothard obszervatóriumban, akkor vették fel, amikor 100 éves volt a csillagvizsgáló. Örömmel mondja, hogy már öt évvel többet töltött itt, mint Gothard Jenő maga. A pályáját tanárként kezdte, tanítani is nagyon szeretett, de amikor adódott lehetőség csillagász állás betöltésére, boldogan jött. Megjegyzi: mint nőnek a természettudományban, eleinte meg kellett küzdeni az elfogadásért, a férfi kollégák folyton vizsgáztatták, hogy tudja-e a fizikát, de kiderült: tudja. A férje is csillagász, a legkisebb gyermeket sikerült legjobban „megfertőzni", ő fizika szakra ment az ELTE-re, majd „eltérült", kiment Dániába mechatronikát tanulni.

– A szabad szemmel is látható Tejútrendszerben vizsgáljuk a csillagokat. Egy éjszaka maximum 1-2 csillagot néz az ember észleléskor. Amikor bemutatót tartunk, akkor keressük a „szép dolgokat", például a szép, sávos Jupitert a holdjaival, az Orion ködöt, ki lehet számolni, mikor melyik csillag látható.

A csillagásznő Bögötén lakik a családjával egy kertes házban, ahol nyaranta velük töltik az időt az unokáik is. Hobbi ez vagy életstílus?

– Nem gyűjtünk lepkét vagy pillangót, hanem úgy élünk, hogy megpróbáljuk néha kikapcsolni az agyunkat. Nem könnyű. Tudatosan próbálunk olyan dolgokat csinálni, ami kikapcsol. Mindig ültetek virágokat saját szórakoztatásomra. Sokat olvasok, főzés közben hangos könyveket hallgatok, főleg szépirodalmat. Szeretek pingpongozni, habár elég régóta nem voltam. Néha eljutok uszodába a barátnőimmel – együtt jártunk hárman gimnáziumba –, beülünk a szaunába, és kibeszéljük az élet nagy kérdéseit. Olykor elmegyünk vacsorázni, férfinépség nélkül. Ilyenkor nyerünk egy kis vigasztalást: „másnak se jobb", mindenki ugyanazokkal a gondokkal küzd („rohan", „elfoglalt"), csak az egyiknek az esze a csillagokra jár, a másiknak valami másra.

A csillagásznő csillagász szakkört is tart a Gothard obszervatóriumban, valamint hetente egyszer jönnek gyerekek Vas megye iskoláiból busszal, hogy megnézzék a múzeumot, nekik – mivel kicsik – a Naprendszerről beszél, azon a nyelven, hogy ők is megértsék ezt az izgalmas távoli világot.