Presztízs kártyacsata Rátót és Gasztony között

1993 januárjában hasonlóan az ideihez ,hideg havas telünk volt. Néhány sportot kedvelő rátóti és gasztonyi fiatalember összejött beszélgetni. Úgy gondolták, hogy benti szórakozást folytatnak, s hamar találtak 7-7 önkéntes jelentkezőt. Eldöntötték, hogy az úgy nevezett 2-es (húzós) snapszert fogják játszani. Minden egyes játékos játszik az ellenfél minden játékosával, 2 nyertes játékig. 2-0 és 2-1 lehetséges. A versenyt oda-visszavágósra tervezték. Az első mérkőzés helyszíne a rátóti italbolt volt.

Készült egy eredményjelző táblázat is és ezen minden játékos neve szerepelt. Erre került rögzítésre az eredmény. A "szellemi megeröltetés" közben mértékkel az ital is fogyott. Spontán szokássá vált, hogy az egyes partik nyertese vett egy italt a vesztesnek. A nyertesek büszke örömmel fizettek.

Fél 3-kor kezdődött az esemény, amely iránt folyamatosan nőtt az érdeklődők száma. Hét óra körül véget ért a 49 parti. A két csapat szerény vacsorát fogyasztott el. Az első mérkőzést követte a gasztonyi visszavágó, és mint az előző, ez is hasonló jó hangulatban zárult.

Jöttek a következő évek januárjai és szervezésbe fogtak a két csapat illetékesei. Egyeztették a két mérkőzés helyét és időpontját, majd összeverbuválták a csapatok játékosait. Hagyomány teremtődött.

Az idei első találkozó helyszíne Rátót volt. Félidőben a vendégek fölényesen vezettek, ám a hazaiak óriási hajrával végül 25:24-re nyertek. Egy hét múlva a gasztonyi visszavágón még simábban nyertek a rátótiak. Meg kell jegyezni, hogy egy évvel korábban a másik fél aratott kettős győzelmet. Összességében döntetlen körüli a két csapat közti eredmény.

A két fél játékosállománya az elmúlt 17 év alatt csak kis mértékben változott, mindenki örömmel vállalja a játékot. Az élet változásai azonban nálunk is jelen vannak. Családi, munkahelyi elfoglaltság, egészségügyi okok miatt van kisebb fluktuáció. Helyettest könnyen találunk. Úgy tűnik presztízsnek számít a szereplés. Sajnos kettő, kezdetekben alapembernek számító játékos időközben elhunyt. Hiányukat érezzük, emléküket megőrizzük.

A két község évente visszatérő találkozói várakozással töltik el a játékosokon kívül az érdeklődőket is. Elidegenült széthúzó világunkban reménysugárként hat-e szép hagyomány a baráti kapcsolatok ápolására. Ismételten megígértük egymásnak: Jövőre velünk ugyanígy!