Mérföldkő a Nádasdy múzeum életében

Hatalmas érdeklődő tömeg előtt nyílt meg a felújított térképkiállítás. A nemzeti színű szalag átvágásával Kondora István polgármester és Takács Zoltán Bálint igazgató jelképesen megnyitották a városhoz került intézményt és boldogan ajánlották a nagyközönségnek - erre adott aktualitást az NKA támogatásával tavaly felújított állandó térképkiállítás. Az 58 darabból álló kollekciót 1985-ben Gróf  László adományozta a múzeumnak. A térképgyűjtemény példányai a XVI-XIX. században készültek, a kollekció Magyarországot ábrázoló értékes különlegességeket tartalmaz. Az adományozó, Gróf László sárvári gyökerekkel rendelkezik, mint sokan mások, ő is Sárvárt tartja a világ közepének. Szereti a várost, arra a kérdésre, hogy miért pont Sárvár, honnan a térképek szeretete, mi köti a városhoz, a következőképpen válaszolt:

- Sárvár nekem csak fogadott szülővárosom, én Szombathelyen születtem, viszont az őseim sárváriak, ez jogosít fel arra, hogy én s annak valljam magam. Apám itt született, nagy szerencsémre nagyanyám, Rózsa Emília is, egy 18 gyerekes családban. 1956-ban kerületem ki a forradalom után Ausztrián keresztül Angliába. Akkor 23 éves voltam. Korábban itthon hiába próbálkoztam a továbbtanulással, mivel szerintük nem voltam elég munkáskáder, nem vettek fel az ELTE-re. Aztán végül Oxfordban végeztem el az egyetemet, és történész lettem. Minden jó dolog az életben teljesen véletlen, így kerültem kapcsolatba a térképekkel. Én mindig is szerelmes voltam a térképekbe, sokáig képzeletben utaztam a segítségükkel. Már kisdiák koromban is térképész szerettem volna lenni, de ez nem sikerült, ám a katona szolgálat alatt olyan szerencsés voltam, hogy pontosan a térképészethez kerültem.

Angliában 1964-ben láttam egy hirdetést, amiben két, régi, Magyarországot ábrázoló térképet kínáltak eladásra. Nagyon megörültem, hogy még ha jelképesen is, újra kapcsolatba kerülhetek a hazámmal. Akkor vásároltam meg az első két térképemet. Innentől kezdve egy életen át tartó szenvedéllyé vált. Akkor született meg bennem az a gondolat, hogy Sárvárhoz való kötődésemet élénkebbé kell tennem. Engem annyi kedves emlék és élmény fűzött a térképekhez, hogy szerettem volna, ha ez mindenki számára megadathatna, mindenki számára elérhetővé válhatna, akik egyébként nem férnének hozzá. A történelemhez a térkép nélkülözhetetlenül hozzátartozik, arra gondoltam, jó volna, ha a gyűjteményem által diákok, tanárok, érdeklődők a tanulmányaikhoz, kutatásukhoz tudnák használni.

A térképeket nem csupán Angliából szerezte be, hanem az egész világból. Magyarországból elvből nem szerzett és vitt el, hisz, mint mondta, ebből az országból annyian hordtak szét már mindent, vétek lenne, ha ő is ebbe a sorba állna be. Sokszor értesítették a világ valamely pontjáról, ha valaki Magyarország térképére bukkant - elterjedt már a híre a gyűjtési szenvedélyének. Gyűltek az értékesebbnél értékesebb példányok. A legrégebbi térképe körülbelül 1520-ból származik, tehát a mohácsi csata előtti évekből, ez az úgynevezett Ptolemaiosi ábrázolása a Pannóniának.

1985-ben aztán érkezett el az a pillanat, amikor vágyát beteljesíthette, és az összegyűlt több mint félszáz értékes nyomatot és egy Marsigli atlaszt, ami nagyon ritka példány (a magyarországi Duna szakasz első hivatalos felmérésének az eredménye), nekiajándékozta a sárvári múzeumnak. A gyűjtemény darabjainak többsége nagyon ritka példány. Véleménye szerint minden egyes térképet meg kell őrizni az utókor számára, mivel mindegyik egy kor tükörképe, más-más szemszögből világítja meg az ország helyzetét, és mindegyik bizonyos szempontból értékes. Éppen ezért fontos az, is, hogy az utókor számra hozzáférhető legyen. Ebben az évben lesz a kilencedik alkalom, amikor erdélyi körútra indulnak Feiszt György levéltárossal, ahol Magyarország és Erdély térképeiről tart előadást iskolákban, egyetemeken, ahova meghívást kap. A térképekre támaszkodva szívesen beszél a múltról reális megvilágításban. Bárhogy is magyarázzák a történelmet mások, ő azt szereti, ha a ló van elől, és nem előzi meg azt a szekér.