Foci vb 2010, blog: dél-koreai gépezet, Green kapus esete a döglött vérnyúllal

Valószínűleg Király Gábornak van igaza, aki azt nyilatkozta, minden évben 11 hónap a futballról szól az életében, azt a maradék egyet szeretné focimentesen eltölteni – az már külön pech, hogy abban az időszakban rendezik a vb-t.  A torna  halálos dózis, túladagolás, súlyosan megterhelő meccsdömping, még a legedzettebbeket is próbára teszi.

Tegnap kipróbáltuk, milyen érzés napi három derbit megtekinteni. Hát nem könnyű, körülbelül olyan, mint Pamela Andersonnal, Cameron Diazzal és Angelina Jolieval randevúzni egyetlen délutánon. Az első lehengerlő, frenetikus, velőtrázó, a második a jó-jó kategória, a harmadiknál pedig előjön az idegi, szellemi, fizikai, taktikai fáradtság, edzés- és meccshiány – meg minden, amire magyar futballista hivatkozni szokott.

A Dél-Korea – Görögországtól meccset kicsit idegenkedve mustrálgattuk, ugyanis az ázsiai csapatról a 2002-es kép rögzült, amikor is annyira tolták őket a bírók, hogy megyekettőben a spori negyedennyiért simán kiütik az öltöző és a büfé közötti szakaszon, autóját pedig kabrióvá és homokfutóvá alakítják ott helyben. A görögök pedig a görögök, ráadásul német edzőjük van, ez a tény ugyebár eleve előny: precizitást, szigorú elvek mentén folytatott, nem túl szellemes, de roppant eredményes futballt feltételez.

Mint azt már tudjuk a futball azért jó, mert mindenki bele tud okoskodni és képes beledumálni saját elméleteit. Nos, annyi történt szombat délután, hogy Dél-Korea bemutatta, hogy a labdarúgás roppant egyszerű játék, sokat és gyorsan kell futni, továbbá pontosan passzolni, és ezek az alapvetések elegendőek a győzelemhez, főleg, ha az ellenfél teljesen más elképzeléseket vall a játékról. A görögök nyilván strandfoci vb készültek, mivel mindenféle elképzelés és dinamika nélkül, elaggott hegyi pásztorokként terelgették össze-vissza a labdát, és döbbenten nézték, hogy riválisuk olyan tempóban futballozik, amit képtelenek felvenni.

Ennyi el is döntötte a meccset, a magyar szakértők a stúdióban azért jól lehúzták a dél-koreai csapatot, hogy senki ne gondolja, hogy ez a teljesítmény elég lesz Nigéria, meg Argentína ellen. Szerintem pedig alapnak kiváló, ugyanis az ázsiai gárda roppant precíz gépezetként futballozik, minden egyes tagja tudja, hogy mi a dolga. Az valóban kérdés, hogy a félszeg, fantáziamentes és gyengus görög ívelgetésekre néha elég furán reagáló védelem mire lesz képes, ha rázúdul az dél-amerikai, afrikai izom-támadószekció. Mindenesetre magam részéről roppant elégedett lennék, ha ilyen kaliberű magyar válogatott játszana a vb-n, és nem azon kellene gondolkodni, hogy a negyvenes korosztály megéri-e a következő szittya-hun világbajnoki szereplést és a közös magyar-japán határt.

Az Argentína-Nigéria meccsen hátradőltünk, hogy most jön a futball, majd Messi megmutatja, mi az a foci. Addig ugyanis – a küzdés és szép jelenetek ellenére – menzai kosztot kaptunk, most érlelt bélszín nézett ki, fejedelmi módon elkészítve. Nem is csalódtunk, egy egészen picit sütötték csak túl – az argentinok lerohanták az ellenfelet, és hamar bevitték az vezető – utóbb kiderült: a győztes – találatot.

Aki a királyi fogást elszabta egy kissé, az maga az isteni Maradona volt, ugyanis olyan szerkezetet talált ki, ami csak erős jóindulattal nevezhető felállásnak. Ahány portált néztünk meg, annyiféleképpen próbálták elhelyezni a  tíz argentin mezőnyjátékost a pályán. Legtöbbször négy, vonalban játszó támadót láttunk, meg négy védőt, akik közül a jobbhátvéd alapvetően balszélső,vagy bal oldali középpályás.  Demichelis szereplése pedig csak azért látszott indokoltnak, mert Milito a saját csapat kispadján ücsörgött. A kettő között nagyjából semmi volt, azt Maradonán kívül senki nem gondolta komolyan, hogy majd Verón papa osztogat zseniális labdákat a támadószekciónak.

Ebből az sült ki, hogy Nigéria egyenlíthetett volna, ha nem félnek annyira az argentin támadóktól. Főleg Messitől, aki ezúttal külön egységként mozgott a kék-fehérek soraiban, önálló életet élt, és saját meccset vívott, leginkább Enyeama kapussal. (A páros csatát úgy 5:0-ra nyerte a kapuvédő, a jól számoltuk.)

Mindenesetre Argentínának megvan a jó rajt és a győzelem, talán Maradona is megvilágosodik a következő meccsre, mert ha a FIFA 2010-ben is ezzel a struktúrával pakolná össze a csapatot, hamar megcibálnák a jó képességű tinik.

Estére maradt az Anglia-USA, amolyan fix egyes levezető, némi kétellyel, hiszen az amerikaiak elég izmos eredményeket hoztak a felkészülési meccseken –amelyek persze semmit nem jelentenek, mint azt már megállapítottuk. Azon kívül küzdésben és csapategységben kiválóak, ezeket azért nem szabad lebecsülni, hiszen könnyen kiegyenlíthetik a nagyobb tudást. Képességekben pedig az angolok jobbak, ezt láthattuk is az első félidőben.

Viszont a komplett angol sajtó – talán megérezve valamit -  arról cikkezett, hogy nincsen kapusa a válogatottnak. Ebben azért is lehet némi igazság, mivel James a kiesett Portsmouth (20.hely), Hart a nem túl tigris Birmingham (9.) portása, az amerikaiak ellen védő Green nevét pedig úgy kellett előbányászni a csapatlistából – a West Ham (17.)sem tartozik az angol bajnokság élcsapatai közé.

Könnyedén el tudjuk képzelni Capello mester dilemmáját, hogy ebből a kínálatból kit tegyen a kezdőbe, színtiszta póker az ügy, vagy bejön, vagy nem.  Rátgéber után szabadon: ha eltalálod jó megoldást, akkor király edző vagy, ha nem, akkor nem értesz hozzá.

A 40. percig nem is volt semmi baj, ekkor Green egy annyira ártalmatlan lövést szedett be, hogy még az is kérdéses volt, hogy a labda egyáltalán eljut a gólvonalig. Mindenesetre a kapus addig toszogatta és tutujgatta, amíg a játékszer halálra sebzett vérnyúlként valahogyan átvonszolta magát a csíkon, és csöndesen kimúlt, mielőtt elért volna a hálóig.

Edző és játékos drámája, Gyalog-galopp, foci-közhely – minden egyben.

Gerrard csapatkapitány mindenesetre úriember módjára nyilatkozott: szerencsétlen gólt kaptunk. Ez is egy újabb furcsaság, emlékezhetnek, sokan beszéltek a labdáról. Kissé sokkolt bennünket az eset, de mindannyian támogatjuk Robertet.

Lefordítanám: tudtuk, nincsen kapusunk, de Crouch mégsem állhat be.  Azért lehet, hogy jobb lett volna, ha ő véd szombaton. A labda tényleg elég izé, de annyira nem, hogy megyehármas gól legyen  egy olyan lövésből, amit még öreganyám is lazán felszed. A csapat kis híján kollektív infarktust kapott, amikor meglátta, hogy Green mit kreténkedik az ötösön, kár, hogy Terrynél nem volt pokróc, simán rádobhatta volna a lasztira. Ne szépítsük, Robert elkúrta a győzelmünket és a rajtunkat, nem kicsit, nagyon. Ezt természetesen nem mondhatom, de mindannyian támogatjuk, hogy ezentúl csak edzéseken védjen.