Veterán atlétikai világbajnokság: Fábián és Lezsák aranya

Mindkét kalapácsvetőnk nagy fölénnyel szerezte meg a világbajnoki címet. Fábián Zoltán az M40-es korosztályban 63,44 méterrel - több mint hét méteres előnnyel nyert.

- Időt, energiát nem kímélve már téltől a Haladásnál készültem, Annus Adrián sokat segített. Sokat versenyeztem, itthon a 68,11 méterrel a fiatalokat is megszorongattam - idézte fel az előzményeket a 42 éves Fábián Zoltán. - Sacramentóban minden úgy volt, ahogy elterveztem. A selejtezőből egy nagyon jó biztonsági dobással helyre tettem a riválisokat. A döntőben ugyan nem sikerült a tervezett 65 méter, csak 63,44. Ezt a hőség számlájára írom, 43 Celsius fokban dobtunk, ráadásul a kalapácsok sem voltak jó minőségűek. Nagyon jó döntés volt, hogy kilenc év szünet után 40 évesen újrakezdtem a kalapácsvetést. Úgy érzem, még ennyi idősen is tudok fejlődni. Nagyon jó, családias a légkör a veteránok között, nekem jól esik, örömet okoz a versenyzés, a családom pedig büszke rám - persze, hogy folytatom.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

Mindkét kalapácsvetőnk nagy fölénnyel szerezte meg a világbajnoki címet. Fábián Zoltán az M40-es korosztályban 63,44 méterrel - több mint hét méteres előnnyel nyert.

- Időt, energiát nem kímélve már téltől a Haladásnál készültem, Annus Adrián sokat segített. Sokat versenyeztem, itthon a 68,11 méterrel a fiatalokat is megszorongattam - idézte fel az előzményeket a 42 éves Fábián Zoltán. - Sacramentóban minden úgy volt, ahogy elterveztem. A selejtezőből egy nagyon jó biztonsági dobással helyre tettem a riválisokat. A döntőben ugyan nem sikerült a tervezett 65 méter, csak 63,44. Ezt a hőség számlájára írom, 43 Celsius fokban dobtunk, ráadásul a kalapácsok sem voltak jó minőségűek. Nagyon jó döntés volt, hogy kilenc év szünet után 40 évesen újrakezdtem a kalapácsvetést. Úgy érzem, még ennyi idősen is tudok fejlődni. Nagyon jó, családias a légkör a veteránok között, nekem jól esik, örömet okoz a versenyzés, a családom pedig büszke rám - persze, hogy folytatom.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Időt, energiát nem kímélve már téltől a Haladásnál készültem, Annus Adrián sokat segített. Sokat versenyeztem, itthon a 68,11 méterrel a fiatalokat is megszorongattam - idézte fel az előzményeket a 42 éves Fábián Zoltán. - Sacramentóban minden úgy volt, ahogy elterveztem. A selejtezőből egy nagyon jó biztonsági dobással helyre tettem a riválisokat. A döntőben ugyan nem sikerült a tervezett 65 méter, csak 63,44. Ezt a hőség számlájára írom, 43 Celsius fokban dobtunk, ráadásul a kalapácsok sem voltak jó minőségűek. Nagyon jó döntés volt, hogy kilenc év szünet után 40 évesen újrakezdtem a kalapácsvetést. Úgy érzem, még ennyi idősen is tudok fejlődni. Nagyon jó, családias a légkör a veteránok között, nekem jól esik, örömet okoz a versenyzés, a családom pedig büszke rám - persze, hogy folytatom.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Időt, energiát nem kímélve már téltől a Haladásnál készültem, Annus Adrián sokat segített. Sokat versenyeztem, itthon a 68,11 méterrel a fiatalokat is megszorongattam - idézte fel az előzményeket a 42 éves Fábián Zoltán. - Sacramentóban minden úgy volt, ahogy elterveztem. A selejtezőből egy nagyon jó biztonsági dobással helyre tettem a riválisokat. A döntőben ugyan nem sikerült a tervezett 65 méter, csak 63,44. Ezt a hőség számlájára írom, 43 Celsius fokban dobtunk, ráadásul a kalapácsok sem voltak jó minőségűek. Nagyon jó döntés volt, hogy kilenc év szünet után 40 évesen újrakezdtem a kalapácsvetést. Úgy érzem, még ennyi idősen is tudok fejlődni. Nagyon jó, családias a légkör a veteránok között, nekem jól esik, örömet okoz a versenyzés, a családom pedig büszke rám - persze, hogy folytatom.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

Lezsák Balázs az M45-ös kalapácsvetők világbajnoka lett 58,41 méterrel - csaknem öt métert vert a második helyezettre.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Természetesen az aranyéremmel elégedett vagyok, azzal is, hogy a selejtezőt az első kísérlettel kipipálhattam, s hogy a döntőben már az első dobással is nyertem volna. De az előzetes formám alapján 60 méteren felüli eredményre számítottam. Talán az átállás volt az oka, hogy nem sikerült, talán az is, hogy nagyon elhúzódott a verseny, gyakorlatilag három órán keresztül kellett topon lenni. Az első három sorozatban még a második dobó voltam, aztán a negyediktől éllovasként az utolsó lettem - közben 16-an dobtak előttem, Ott, akkor elvesztettem a tónust, a mentális erőmet, és már nem tudtam javítani - mondta a vb-ről a 46 éves Lezsák Balázs. - De amit terveztem, azt megcsináltam, s az arannyal talán megháláltam a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, hisz nélkülük nem tudtam volna kiutazni a vb-re.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

Egyedül a gyalogló Major Ferenc (M50) tudott a magyarok közül három érmet is begyűjteni - négynaponként egyet-egyet. Öt és 10 km-en bronz-, 20-on ezüstérmes lett. Pedig elutazása előtt legfeljebb egy dobogós helyben reménykedett.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.

- Majdnem három hetet töltöttem Sacramentóban. Szükség is volt rá, hiszen nagyon nehezen ment az átállás, az első napokban a legkisebb mozgásra is az egekben volt a pulzusom. A versenyeken viszont már minden összejött. Mindhárom távon azt a taktikát választottam, hogy nem kezdek erősen, de közben mindig akadtak olyanok, akikkel fel tudtunk zárkózni az élbolyhoz. Az 5 km-t a stadionban 43 fokban kellett megtenni, egy ritmusváltással az utolsó 600 méteren sikerült a harmadik helyre érnem. Teljesen kihajtottam magam. Ahogy a 10 km-en is, amit már egy parkban, 1,5 km-es körpályán rendeztek. Hasonló volt a forgatókönyv, ezúttal 5-6 km-nél értünk az élmezőnyhöz, és minden energiámat mozgósítottam az újabb bronzért. A 20 km volt a legkönnyebb, a legsimább, a legnyugisabb. És a dobogó második fokára állhattam, mert az addig verhetetlennek hitt mexikói viszont elfáradt, és leszakadt - mesélt versenyeiről az 50 éves gyalogló.