Őri Györgyi a válogatottal tért haza Szombathelyre

Az nem is lehetett kérdés, hogy Őri Györgyinek erős kapcsolata lesz a sporttal. Hiszen egy igencsak összetartó sportcsaládból indult. Nagyapja az elmúlt évszázad legeredményesebb Vas megyei sportolója, Tóth Géza volt, aki súlyemelőként olimpiai ezüst-érmet, négy világ- és öt Európa-bajnoki címet is szerzett. Édesanyja Tóth Ágnes és édesapja Őri László is testnevelő, utóbbi kosárlabdaedző is egyben, bátyja, Tamás rövidpályás gyorskorcsolyázóként válogatott volt. Keresztanyja, Tóth Orsolya testnevelő, korábban teniszezőként ért el sikereket.

– Pedig nem indult könnyen. Óriás újszülött voltam, 4 kiló 80 dekával és 65 centisen jöttem a világra. Később is duci voltam, Tamás bátyám, aki nyolc évvel idősebb nálam, csak Michelin-babának hívott. Úgy érte el, hogy helyet változtassak, hogy gumicukrokat tett le a szobában. Azokért elmásztam – mesélte a most 23 éves, sudár, 182 centis és sugárzóan derűs Györgyi. – A sportolást kötélugrással kezdtem, akkor éreztem, hogy váltanom kell, amikor elkezdtem nőni. Tíz éves voltam, amikor a kosárlabdát választottam.

Györgyi 15 évesen a fejlődés, a magasabb osztályban való szereplés érdekében elhagyta a Savaria BC-t és a szülői házat is. Az NB I-es Ceglédben másfél szezont töltött, aztán fél év Nagykanizsa következett. A 2008/2009-es idényben a német elsőosztályban sereghajtó Lipcse csapatában játszott. Miután kiestek, nem kellett a kétéves szerződését kitöltenie. - Inkább hazajöttem. Magántanuló voltam, itthonról könnyebb volt az érettségi.

A kosárlabdát a Győr együttesében folytatta, 2009 őszétől négy szezont húzott le ott – 2012-ben bajnoki címet szereztek, 2013-ban ezüstérmesek lettek. – Fiatalon a kevés percért is nagyon meg kellett harcolni. A lipcseieknél sok játéklehetőségem volt, de korábban és Győrben is kiegészítő ember voltam. Utóbbiban a harmadik számú center. A negyedik szezon után, 2013-ban már el szerettem volna onnan jönni, úgy éreztem, más edzővel, más elképzeléssel talán többet fejlődhetek.

A sugárzóan derűs Őri Györgyi és mestersége címere, a kosárlabda. Fotó: Unger Tamás

2013. szeptember 7-én a győri kosarasok egy soproni edzőmeccsre tartva halálos áldozatokat is követelő tragikus kimenetelű autóbusz-balesetet szenvedtek. – Nem sokon múlott, hogy aláírjak még egy évet – fátyolosodtak el azok a mindig mosolygó szemek. – Június végén jött csak a pécsiek ajánlata. A csapattársaim. Ki tudja, mi történt volna, ha maradok. Rettenetes. El sem lehet képzelni, mit élhettek át a többiek. Györgyi tehát szerencsére nem ült azon a buszon, hanem a PINKK Pécsi 424-hez szerződött. És nemrégiben másodszor is magyar bajnok lett.

– A PINKK-ben meghatározó szerepet kaptam. Az edzőnknek, Roberto Hernandeznek teljesen más elképzelései vannak a kosárlabdáról, mint az eddigi edzőimnek. Jó érzés, hogy számít rám, majdnem minden meccsen kezdő voltam. A cserepadról sem rossz pályára kerülni, de teljesen más, ha azt érzem, bíznak bennem. Ettől langyosodik bennem az a hatalmas drukk, ami korábban jellemzett. Valamivel higgadtabb lettem, de még nagyon sok rutint kell szereznem. Eddig leginkább a négyes poszton kaptam lehetőséget, szeretnék a jövőben a hármason is minél otthonosabban mozogni. Nagy öröm, hogy a válogatott keret tagja lehetek, úgy érzem, a közös felkészülés során fejlődtem a legtöbbet, de még mindig elégedetlen vagyok a teljesítményemmel. Nagyon jó lenne, ha be tudnám verekedni magam a jövő évi Európa-bajnokságon résztvevő 12-es keretbe is. Természetesen a pécsi csapatban maradok – tért át Györgyi egyesületi (közel)jövőjére. – Már másfél hónap telt el, hogy megszereztük a bajnoki címet. Nekem most kezd leesni: „hé, megvan a második".Ez még édesebb, mint az első, hiszen ebben nagyobb szerepem volt, mint a győriben. Ráadásul ez a csapat olyan, mint egy család. Nemcsak munkakapcsolat, komoly barátság is van közöttünk.

És vajon milyen a kapcsolata az igazi, szombathelyi családjával? – Igaz, hogy nagyon korán elkerültem itthonról, de nem lazult a kapcsolatunk, nagyon kötődöm hozzájuk. Édesapámhoz szakmai dolgokkal is fordulhatok, szerintem objektív véleményt kapok tőle. Amikor csak tudok, hazajövök, most már a keresztfiam, a kis Gergő miatt is. A vőlegényem Hegedűs Attila, ő az NB I/B-ben a Bonyhád csapatával lett most bajnok, úgy hívtak bennünk, hogy az aranyos kis páros. Jövő májusban lesz az esküvőnk.