Ozorai Jenny és Szabó Dániel - egy sportolói ösztöndíjas pár

Ozorai Jenny és Szabó Dániel útja Szombathelyen, Németh Pál mesteredző dobóiskolájában keresztezte egymást. Mindketten nagyon szorgalmasan dolgoztak, aminek meg is lett az eredménye. Jenny négy, Dani hat korosztályos világversenyen indulhatott, előbbinek egy junior vb-bronz és Eb-ezüst, utóbbinak egy ifi vb-ezüst is került a gyűjteményébe. Jenny fejezte be előbb a középiskolát, és elfogadva a Dél-Kaliforniai Egyetem (University of Southern California) ösztöndíjajánlatát, 2010 augusztusában elindult a nagy kalandra, Los Angelesbe.

A csapattársak körében.

– Nem volt könnyű döntés, hiszen Dani egy évvel később érettségizett nálam, és a családomtól is nehéz volt elválni. Akkor még ott tanult a veszprémi Orbán Éva. Az egyedülléten végül nemcsak ő, hanem az atlétacsapat is segített. Nagy szeretettel fogadtak, mintha egy családba kerültem volna. Másfél év telt el, amikor minden sokkal könnyebb lett, hiszen Dani is kapott egy ösztöndíjat.

Ami a sportot illeti, Jenny első éve nem sikerült túl jól, az egyetemi bajnokságon hatodik lett. A következő évben 68 méterrel nagy egyéni csúcsot ért el, az ob-n előlépett a negyedik helyre. A harmadik esztendő kiugró eredményt nem, de stabil 65-66 méteres dobásokat hozott. Mígnem nyáron az Universiadéra készülve egy súlyemelő-mozdulat rosszul sikerült. A versenyt azért végigcsinálta, sérülten is.

Ozorai Jenny és Szabó Dániel az egyetemi ünnepségen, amikor kiváló tanulmányi eredményéért Danit kitüntették.

Fotók: Horváth Erika

– Augusztusban gyógytornával gyógyultam, de ősszel jött a súlyemelés és kezdődött minden elölről. Porckorongsérv volt, előbb-utóbb meg kellett műteni. Idén februárban túlestem rajta, aztán következett a rehabilitáció. Már nincsen semmi probléma, elkezdtem az edzéseket is. De súlyt emelni már nem akarok. Megpróbálok anélkül felkészülni.

Szabó Dani amerikai sportpályafutásának alakulása folyamatos akadályokba ütközött.

– Csípősérüléssel mentem ki 2012 januárjában. Próbáltam edzeni, de a csípőm nem bírta tovább. Szeptemberben megműtötték a bal oldalit, két hónap múlva pedig a jobbot is. Egy évig tartott a rehabilitáció. Tavaly nyáron kezdtem el újra forogni, edzegetni. De akkor is éreztem a csípőmet. A nyári szünetben itthon lágyéksérvvel műtöttek meg. Ősszel – már kint – újrakezdtem, de nem múlt el a fájdalom. Neves, jó szakemberek vizsgáltak, de nem tudják, mi ez. Most is tart a rehabilitáció. Mindennel próbálkozom, új gyakorlatokkal, alternatív gyógymódokkal, amihez minden lehető segítséget megkapok.

A gondok, bajok ellenére mindketten úgy vélik, hogy jó döntést hoztak, amikor az amerikai ösztöndíjat választották.

– Olyan tapasztalatokat szereztünk, amilyeneket itthon nem lehetett volna, vagy csak évekkel később. Egyrészt önállóak lettünk, és egy másik kultúrát megismerni is nagyon jó. Szeretjük az ottani embereket, a mentalitásukat. Hogy nem a problémát keresik, hanem mindig a megoldást – mondja Jenny.

Dani az egyetemi sport olajozottan, jól működő rendszerét dicséri, a csapatszellemet, a motiválást, akár pszichológus segítségével. És a nyelvtudás tökéletesedését. Az itthoni középfokú nyelvvizsgával eleinte nehézkesen ment a tanulás, segítségre szorultak, de már egyedül is jól bírják a tempót.

Jenny közgazdaságtant tanul, illetve mellette pszichológiát is. Dani nemzetközi kapcsolatokat hallgat. Utóbbi a sérülések miatt a sportban nem tudott kibontakozni, a tanulásban viszont nagyon sikeres. Májusban ki is tüntették. A díjat a nagyon jól tanuló sportolók kaphatják – nem sok külföldi diák részesül ebben az elismerésben.

A két fiatal párkapcsolata sem sínylette meg a külföldi életet, sőt.

– Sokkal jobb minden, mióta ketten vagyunk kint. Biztonság-érzetet ad. Mi nemcsak szerelmesek vagyunk, hanem a legjobb barátok is – összegez Jenny. – Persze van baráti társaságunk is, legjobban a csapattársainkkal szeretünk lenni.

Közben a jövőt is tervezgetik. Nem tartják elképzelhetetlennek, hogy Kaliforniában maradnak és ott kezdenek dolgozni.