Árok Ferenc testnevelő, edző és újságíró kalandozásai

Magyarkanizsán született 1933. január 20-án Árok Ferenc. Az alacsonyabb iskolákat ugyanott végezte, majd Szabadkán elektrotechnikusnak tanult, mérnök szeretett volna lenni. A felvételije nagyon jól sikerült, ám ezzel a névvel nem vették fel. Korán kezdett futballozni, ezért a Testnevelési Főiskolát választotta. Diplomázott, tanított, ott is a foci volt a szerelme. Kiírt egy kispályás tornát is, amelyre az újságok beharangozásának segítségével elsőre 16 csapat nevezett. Ez a rendezvény hagyományt teremtett, azóta évente ismétlődik. A foci miatt a tanári pályát is elhagyta, Újvidéken ifi-, majd felnőtt csapatot irányított, s 28 évesen már élvonalbeli edző lett. Sőt, akkor már a Magyar Szó sportrovatában jelentek meg írásai. Kis kihagyásokkal a Népsportot tudósította, sőt időnként a mai Nemzeti Sportba is készít tudósításokat. Erről még ausztráliai tartózkodása idején sem mondott le. 1969-ben Sydneybe, a magyar kivándorlók által alapított St. Georgi Budapest csapatához hívták edzőnek. Mivel elégedettek voltak a munkájával, egy évet hosszabbítottak. A másodikban a négybe jutottak és nagy döntőt játszhattak.

Balról Árok Ferenc, Láng Ferenc, egykori játékosa, majd másodedzője, és Puskás Ferenc. Fotó: Árok Ferenc archívumából

A játék mellett aktívan dolgozó focisták csak ekkor kaptak pénzt. Visszatért Újvidékre, ekkor csak újságírással – főleg focival – foglalkozott, más sportággal csak külföldről tudósított. A nyolcvanas évek elején újra vándorbotot vett a kezébe, most is Sydney volt a cél. Kilenc hónap alatt rendet rakott a gyengélkedő csapatnál. Kis kihagyás után a Marconi, majd a melbourne-i görög csapat irányítása következett, itt dolgozott évek múlva Puskás Öcsi is. Utána Morwell város együttesénél folytatta, majd az ausztrál válogatottal kijutott az 1988-as szöuli olimpiára. A D csoportból az esélyesnek tartott Jugoszlávia és Nigéria 1:0-s legyőzésével továbbjutottak, ám az egyenes kiesésben Brazília elleni vereséggel búcsúztak. A szigetországi csapatoknál az olimpia után is folytatta az edzői munkát. Véglegesen 23 évnyi légióskodás után tértek haza feleségével Újvidékre.

Árok Ferenc Szombathelyen. Fotó: Unger Tamás

– Elégedett vagyok mindazzal, amit elértem – mondta a szellemileg és fizikailag is kitűnő állapotban lévő Árok Ferenc. – Ha a lányom is utánunk jött volna családjával a szigetországba, soha nem tértünk volna haza. Magyar, angol és szláv nyelvtudásomnak köszönhetően a foci és a kalandozás is felejthetetlen élményeket adott. Amikor először voltunk odakinn, a feleségem azt mondta, spóroljunk, és a két év leteltével világ körüli hajóútra megyünk. Igaza lett, elmondhatatlan három hét volt az. A párom szerb lány volt, nagyon okos és csinos, egy időben a Magyar Szó kulturális rovatát vezette. Két évvel ezelőtti elvesztése nagyon megviselt. Napjainkban csak a Magyar Szó és más külföldi lapok jelentik elfoglaltságomat. Sok labdarúgó-világbajnokságon jártam, három vb-n a magyar rádiózás kiemelkedő alakjának, Szepesi Györgynek segítettem. Nagy élmény volt. Nemrég a FourFourTwo Magazin ünnepi rendezvényén találkoztunk. Puskással is jó kapcsolatban voltunk, amikor Melbourne-ben, a görög csapatnál edzősködött, olyan találkozót szerveztem, amelyen hatszázan jelentek meg. Hosszú ideig ünnepelték Öcsit. Kérdésére, hogy, ellentétben a magyarokkal, a szerb csapatok miért játszanak úgy, mintha az életük múlna rajta, azt válaszolom: azért, mert ezt látják a gyerekek generációkon keresztül a szüleiktől. Számukra a szülők és az edzők szava szent, megalkuvást nem ismernek. Itt is így van?... Engem is kemény edzőnek tartottak, de játékosaim a mai napig tisztelnek.