Verssel búcsúzott Szombathelyről az AVUS volt vezetőedzője

A korábbi 240-szeres válogatott vízilabdázó, Világkupa-győztes, világbajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-bajnoki második, háromszoros olimpiai bajnok résztvevő Gyöngyösi Andrást tavaly július 1-je óta vezetőedzőként irányította az szombathelyi AVUS szakmai munkáját. Az első bajnoki évben az OB II-es csapat mellett a serdülőket és az ifiket is edzette. Ám miután a csapat nem jutott fel az OB I/B-be, a szakmai vezető ősztől már csak a serdülőknél és az ifiknél dolgozott. Ám már ez is múlt idő, Gyöngyösi ugyanis egyik napról a másikra felmondott, utódja, a szakmai munka irányítója és az előbbi két csapat edzője pedig Stojadinov Nikola lett. Stojadinov egyébként munkája elismeréseként a közelmúltban megkapta a 2015-ös sulipóló aranyérmet. A sulipólóban hat, három fiú és három lány korosztály szerepel, a bajnokságok mindegyikét egy-egy sportemberről nevezték el, az egyik fiú korosztály Stojadinov Nikola nevét viseli – ennek az érmét kapta meg a szombathelyi sportember. A másik a legelső, 1993-as sulipóló aranyérem, amelyet emlékbe szintén megkapott a szakember.

– Meglepett, hogy Gyöngyösi egyik napról a másikra hirtelen szerződést bontott, hiszen nem volt semmi előzménye – mondta Juhász Tibor, az AVUS elnöke. – Elfogadom, hogy elsősorban felnőttedző, ott érzi igazán jól magát, nem pedig a gyerekek között. A szakmai munkájával nem volt probléma, sok sikert kívánok következő klubjánál. Utódját, Stojadinov Nikolát jól ismerjük, tapasztalt, országszerte elismert szakember, tíz éve dolgozik nálunk. Olyan embert kerestünk a posztra, akit nemcsak munkája köt Szombathelyhez, hanem itt él, nem csak egy állomásként, hanem célként tekint az Aligátorokra. A célunk változatlan: a Gortva Zoltán irányította, elsősorban saját nevelésű fiatalokra épülő, remekül szereplő, első helyen álló felnőttcsapatunknak fel kell jutnia az OB I/B-be.

Természetesen megkerestük Gyöngyösi Andrást is, aki azonban bővebben nem kívánt nyilatkozni távozása okáról, indokáról. Csupán egy Petőfi Sándor versidézettel zárta le szombathelyi szerepvállalását, amely így szól: „Az idő igaz, és eldönti ami nem az.”