A pingpong az élete

Ki gondolta volna, hogya vasi megyeszékhelyen kezdődött sikeres nemzetközi pályafutása?

– Tizenhárom évesen, 1966-ban, a szombathelyi Művelődési és Sportházban serdülő Európa-bajnok lettem. Az aranyérem mellé egy zenélő dobozt is kaptam. Egész éjjel azt hallgattam – idézte fel első nagy nemzetközi sikerét a magyar asztaliteniszsport egyik legnagyobbja, Klampár Tibor, aki felnőttként két vb-aranynak, három ezüstnek és egy bronznak volt a részese, az Eb-kről pedig három aranya, két ezüstje és három bronza van. Hogyan kezdődött?

– Nyolcévesen kezdtem pingpongozni a Vörös Meteorban – emlékezett a kezdetekre. – Heti háromszor lehetett esténként edzeni. Fél év után az edzőnő kirúgott, hogy ilyen ügyetlen gyereket még nem látott. De engem nem lehetett eltántorítani, elmentem a Postásba, ahol reggel 9-től este 10-ig nyitva volt a terem. Iskolába nem is nagyon jártam – csak általánosba, később két edzőit szereztem.

Nekem a pingpong az életem. Rengeteget, napi hét órát edzettem, erősítő és gyorsasági munkát is végeztem a bátyámmal, én tudom igazán, hogy mekkora energiát fektettem ezekbe az eredményekbe. Sajnos egyéniben nem sikerült világ- és Európa-bajnoki címet szereznem, pedig bennem volt. Csak hát négy–öt év is kimaradt a világversenyekből, mert fegyelmi okokból többször eltiltottak. A nagy versenyek és eredmények repertoárja így is nagyon-nagyon gazdag.

A 60 esztendős Klampár Tibor 47 éve lett először Európa-bajnok – a Művelődési és Sportházban (Fotó: Horváth Csaba)

– A legnagyobb sikernek az 1979-es csapat vb-aranyat tartom. Egyéniben a legnagyobb élményem az 1981-es Világkupa-elsőség volt, amikor Kuala Lumpurban a döntőben 13 ezer ember tombolt – ellenem. Az ellenfelem 2:0-ra és 20:18-ra vezetett. Onnan fordítottam. De nyertem Európa Top 12 bajnokságot is. A legkevésbé a szöuli olimpiára szeretek visszagondolni. A bronzéremért játszhattam. Így utólag: nem adtam bele a száz százalékot, és kikaptam a svéd Erik Lindhtől. Negyedik lettem, és Magyarországon csak az érmesek kapnak életjáradékot. 

Kihagyhatatlan a kérdés: milyen a kapcsolata a legendás magyar trió másik két tagjával, Jónyer Istvánnal és Gergely Gáborral? – Mindig is úgy volt: három különböző ember, mindegyik más világ. De most is jóban vagyunk, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Jónyerrel gyakran találkozom, Gergellyel inkább telefonon beszélünk. 

Az idén a 60. születésnapját ünneplő Klampár Tibornak ma is az asztalitenisz a mindene. Máig aktívan játszik – igaz, most már csak a budapesti amatőrök között – eddig csupán két szettet vesztett. Hetente háromszor a felnőtt válogatottkeretnél segédkezik a Gerevich-program keretében. És ne feledkezzünk el a vasi kötődésről: a Celldömölki VSE-Swietelsky-Wewalka immár négyszeres bajnok csapatának edzője. 

– Fehér László polgármester hívására már hetedik éve, hogy a celli csapatnál vagyok. Remélem, ez még sokáig így lesz.