Levél a múltba, Hefele Menyhért építőművész úrnak

Azt gondolom, írhatom ezt a köszöntőlevelet mindannyiunk nevében, hiszen hálásak lehetünk Önnek mi, utódok áldozatos és kiemelkedő munkásságáért. Bízom benne, nem késtünk még el a megemlékezéssel, és fogadja örömmel szeretett városa lakóinak emlékező sorait.

Gondolták-e vajon szülei 300 évvel ezelőtt, amikor megszületett az ausztriai Kaltenbrunnban, hogy egy magyar település így és ennyire ragaszkodni fog Önhöz? Valószínűleg nem. De ma kevesen vitatják: az Ön nagyszerű tevékenységének is köszönhetően válhatott Szombathely jelentős és ismert várossá. Tudom, szerénysége visszautasítja most ezeket a szavakat, de kérem fogadja el: munkásságának jelentős szerepe volt abban, hogy városunk kiemelkedett a környező többi település közül és még ma is csodálhatjuk a barokk és a klasszicista építészet remekműveit.

Festmény-részlet: A szombathelyi líceum alapítása (Dorffmaister, 1794.) A festmény mérete: 343x217 cm. Őrzési helye: Magyar Nemzeti Galéria. A festményt egykor a szentgotthárdi ciszterci apátság prelatúra-termében őrizték Fotó: Szepsi Szűcs Levente

Gondolom, Önt is sokszor kérdezték, mi volt az, ami Önt az építészet felé fordította. Milyen élmények hatására döntött úgy, hogy e szakmának szenteli életét? Járt talán Rómában? Üldögélt a Pantheon vagy a Szent Péter-bazilika tövében, látta közelről Michaelangelo, Leonardo, Bernini alkotásait? Esetleg Bécs, a császárváros nyűgözte le? Talán a német fejedelmi városok? Jó lenne tudni, mikor, hol, kiktől és hogyan sajátította el az építészet fortélyait, hiszen ma is sokat meríthetünk a régi korok mestereinek tudásából, és így jobban ismerhetnénk munkásságának bizonyos vonásait. De ezekről nem sokat mesélt, írt, így azóta is igyekszünk megérteni mindazt, amit épületeivel, művészi alkotásaival üzent nekünk.  Sajnos barátai és művésztársai - Dorfmesiter, Maulbertsch, Prokopp - szintén  hallgattak erről a témáról.

Mi, magyarok és persze szombathelyeik nagyon örülünk, hogy hazánkban is vállalt munkát a würzburgi, sonntagbergi, bécsi megbízatásai vagy éppen a passaui hercegérseki palota átépítése után. Nagy szerencsénk, hogy a Bécsben működő Művészeti Akadémián, illetve a Művészeti Rézmetsző Akadémián végzett művészi és oktatói tevékenysége nem hiúsította meg magyarországi munkásságát. Így jutott el előbb Győrbe, Pozsonyba, majd a Szombathelyi Egyházmegye megalapítása után Szombathelyre. Ön még látta a régi, mezővárosi települést. Jó volna tudni, milyen volt először átlépni a várost övező falakat, látni a várat, elvegyülni a vásári forgatagban. Szeretnénk, ha elárulná, miként egyeztettek, döntöttek Szily Jánossal, egyházmegyénk első püspökével a várost átformáló tervekről. Hiszen azt talán Ön sem vitatja: a Papi Szeminárium, a Püspöki Palota, a Székesegyház, az Eölbey-ház, a Székesegyházi Plébánia felépítésével jelentősen átalakították a település arculatát, kijelölték új központját, megalapozták a fejlődését. Érdekelne minket az is, hogyan jutott ideje annyi terven, kivitelezői munkán egyszerre dolgozni. És hogyan jutott ideje arra, hogy a pozsonyi prímási palota mellett a szombathelyi püspöki rezidencia terveit, építését is szinte egy időben végezze? Nem lehetett könnyű időszak ez Önnek sem, de sikerrel helytállt.

Erre a kitartásra és helytállásra van szüksége a mai kor építészeinek is. Tájékoztatni szeretnénk, hogy nagyszabású felújítási munkálatok zajlanak a városban. Az utolsó háború Szombathelyen is nagy pusztításokat okozott, köztük az Ön által tervezett és épített épületekben is. Csak hosszú évtizedek munkája nyomán sikerült mára kívül és belül is megszépíteni a Székesegyházat, ahol legutóbb a Madonna-kápolna Örökimádás kápolnává alakult, a teljes homlokzat és tető felújítása mellett a tornyok látogathatóvá tétele is megoldódott, melynek során kiállítótér és panorámakilátó alakult ki. A főbejárat középső kapuját jubileumi kapuként bronz burkolattal láttuk el és művészi domborművek díszítik, amelyek méltók az épület többi művészi alkotásához. A Püspöki Palota is megsérült a háborúban, most igyekszünk a lebombázott szárnyat újjáépíteni, valamint a homlokzat és tető  felújítása  mellett a nyílászárókat is korszerűsíteni. Elkészül a Papi Szeminárium épületének homlokzat- és tetőfelújítása, és zajlik az Eölbey-ház felújítása is. Minden épületünknél arra törekszünk, hogy az Ön által elképzelt és kialakított tereket eredeti pompájában megtartsuk, de a jelenkor megoldásaival értékeket is teremtsünk. Ahogy az Ön idejében, úgy most sem megy mindez anyagi háttér nélkül, de a gondviselés segítségével ez is rendelkezésre áll, így a munka most gőzerővel zajlik.
És mindezt miért most írom? Mert Szombathely ebben az évben emlékezik meg szülötte és az egyházmegye védőszentje, Szent Márton születésének 1700. évfordulójáról. Ön is hallott már róla, és ismeri, hiszen a Szentek legendáriumában olvasta történetét, talán el is látogatott születésének helyéhez Szombathelyen és a Székesegyházban oltárt szenteltek tiszteletére.

A 2016. év így számunkra dupla jubileumot jelent. Az Ön által tervezett és megépített csodás épületeink teljes köre megújul. Ezzel nemcsak Szent Márton emléke előtt tisztelgünk, hanem az Ön születésének 300. évfordulójáról is méltó módon kívánunk megemlékezni, nem feledve, hogy az egyházmegyénk alapításánál milyen jelentős szerepet töltött be.

Maradok tisztelettel:

Andorka Miklós, egyházmegyénk jelenlegi főépítésze

Kelt Szombathelyen, 2016 januárjának 11. napján

„Látható a főhajónak felmenő falazata, a fedélszék gerendázata, a tetőhéjalás és padlástér. Az állványzat legfelső emeletén előkelő ruházatú férfi áll, kezében sétabottal az ott dolgozó munkások között. Lehetséges, hogy a kék frakkos, sárga mellényes, térdnadrágos, sovány nyúlánk férfiúban Hefele Menyhértet, a székesegyház tervezőjét és építőmesterét örökítette meg Dorffmaister” – állapította meg kutatása során Géfin Gyula.” (A Szombathelyi Egyházmegye Kincsei 4. H. Simon Katalin: A Sarlós Boldogasszony Székesegyház, Szombathely, 2013. 7. és 9. oldal)