Negyvenöt év után találkoztak a premontreiben

Ide-oda az évtizedek, de túl a hatvanon is megmaradhat a jó kedv és az ifjúkori szeretet lángja, ami ma talán még sokkal erősebb, mint korábban. Az igazi öröm a szívünkből jön. Lehet-e ennél nagyobb boldogság, mint amikor ennyi év után is kimondhatjuk, hogy a régi osztálytársak tudtunkkal mindannyian ebben a dimenzióban vannak még?

Osztályfőnökünk, Heigl István és Dancs János tanár  úr is velünk tartottak. Sajnos egyre több az üres szék a képeken, tanáraink nagy része már odafentről követi életünket. Ugyan szétszóródtunk az életben, de még a legmesszebbi pontokról is érkezett üzenet. „Lélekben veletek vagyunk, ölelünk mindenkit!” A bensőséges találkozás során egy-egy több évtizeddel ezelőtti aranymondás is elhangzott, így is megemlékeztünk egykori tanárainkról: dr. Szabó József történelemtanárunk hagyatéka: A gondolkodás az élet sója, ami az embert a mellébeszéléstől megóvja.

Továbbá: Similis simili gaudet. Magyarul: Hasonló a hasonlónak örül. Az ördög nem alszik, csak bóbiskol- hívta fel figyelmünket 48 évvel ezelőtt a balesetveszélyes helyzetekre Baumann Ferenc politechnika-tanárunk. Csuti Sándor olasztanárunk emlékezetes, az élet által is bizonyított mondása az idegen nyelvek elsajátítását illetően: Jegyezzétek meg! Egyetlen dolog van a földön, amit rosszul is érdemes tudni, és ez a nyelv.

Heigl István osztályfőnökünk, aki ma már a nyolcvanasok táborát erősíti, fiatalosan dalolta velünk együtt az Illés együttes - Újra itt van a nagy csapat - 1969-es szerzeményét. A jó humorú beszélgetésből nem volt hiány. Dancs János tanár úr, aki az osztályfőnökünk korosztályához tartozik, nem mellesleg még osztálytársak is voltak, azt mondta: Kéményseprő betegségem van és ez a korom. A jóízű kacaj sem maradt el.

Fotó: György Gábor István

A találkozón gyertyákat gyújtottunk meghalt tanáraink emlékére, miközben az Ave Maria és a Hallelujah dalok éneklése közben megjelentek a könnyek az öregdiákok szemében. Az ünnepi összejövetel házi készítésű étkek, sütemények elfogyasztásával és az elmaradhatatlan kellékek, a jó borok és gyümölcslevek kortyolgatásával ért véget. Egy baráti ölelés és kézfogás után maradt egy igen reményteljes kívánságunk.

A dalszövegeket minden jelenlevő a kezébe kapta, egy nagyon fontos gondolat kíséretében: Mindenki hozza magával az ötvenéves találkozóra!