Film a vértanúról - Sándor István példa lett a szaléziaknál

A vetítés után Dér András rendezővel P. Csány Péter, a Szent Kvirin Szalézi Plébánia és Rendház igazgatója beszélgetett.

Az Isten szolgája játékfilm, de dokumentum értékű, hiteles történelmi ismeretadó jellegű, egyúttal felmutatja a szalézi lelkiséget, az alázatot, kitartást. Sándor István maga beszéli el a mai ifjakhoz szólva, mi történt vele, hogy jutott az akasztásig.

Sándor Istvánt szerzetesi életének 13. évében végezték ki. Rendje szellemében a fiatalok képzésével, nevelésével foglalkozott. Nem hagyta abba akkor sem, amikor 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták, és ez a tevékenység államellenesnek minősült. Koholt vádak alapján mint a népi demokrácia elleni illegális klerikális szervezkedés vezetőjét" letartóztatták, vallatták, verték, végül halálra ítélték. Dér András rendező kérdése az volt: az ifjú szerzetes vajon miért maradt Magyarországon. Sándor István úgy döntött, hogy nem hagyja magukra a rábízott fiatalokat. A film érthetővé teszi a magatartását ( Ki nekem Rákosi? Van nekem Istenem."), miért kért bocsánatot a tárgyalóteremben a társaitól azzal a lelkiismerettel, hogy ő is oka annak, hogy idekerültek. (Ezt a bocsánatkérést az első vetítés után kivágták.) Az akasztófa árnyékában nem látszott Sándor István áldozatának értéke. Sokáig azt sem lehetett tudni, mikor végezték ki, hol temették el. (Legújabb információk szerint a 302-es parcella második sorában többed magával nyugszik egy jeltelen sírban.) Csány Péter atya kiemelte: Sándor István a vértanúságát felajánlotta a magyar ifjúságért, ez napjainkig hat. Ezért lehet a szalézi vértanú ma boldog".