2018.01.19. 08:00
A cipész legyőzte a waweli sárkányt
A városban járva mindenképpen meg kell nézni Leonardo Da Vinci alkotását, a Hermelines hölgyet, inni kell egy kávét a főtéren, enni egy krakkói perecet, és menni egy kört a parádés lovas fogattal.
Krakkó főterének jellegzetes épülete, a Posztócsarnok Fotó: Müller Anikó Hanga
Krakkó a Visztula partján fekszik, közelében a Kárpátok nyúlványai, de maga a város síkvidék jellegű, csupán a Wawel-domb emelkedik néhány tíz méterre a folyó fölé. 1795-ig Lengyelország fővárosa volt, ma az ország egyetlen városa, mely használhatja címerében a lengyel címert. 1000-től püspöki székhely. 2000-ben elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, az óváros és a Wawel a kulturális világörökség része.
A város lüktető szíve, ékszerdoboza a főtér – nevezik szalonjának is -, a középko- ri Európa legnagyobb tere, mintegy negyvenezer négyzetméter.
A gótikus Mária-templomban megcsodálhatjuk Wit Stwosz remekművét, Európa legnagyobb gótikus oltárát. Egyik tornyából minden órában felhangzik a 13. századi tatár támadás emlékét őrző, szaggatott harsonaszóló, magyar eredetű dallammal, majd a zenész kiinteget a mindig szép számú hallgatóságnak. A szaggatottság legendája: amikor az ellenség megtámadta a várost, a toronyőr trombitaszóval figyelmeztetett a veszélyre, de közben nyílvessző fúródott a nyakába, s megszakadt ugyan a játék, de hősiesen, sebzetten is folytatta.
Páratlan látvány a palota reneszánsz kerengője, a flamand takácsmesterek által készített faliszőnyegekkel díszített palotatermek sora, a fá-ból faragott, színezett emberfejekkel díszített, kazettás mennyezetű Követfogadó terem.
A Wawel lábánál lakott a kegyetlen sárkány, melynek a całozerce (egyfalás) nevet adták. Történt ugyanis, hogy Krak király uralkodása idején a domb lábánál lévő barlangban élő rettenetes sárkány békében élt mindaddig, amíg a krakkóiak évente háromszáz ifjú szüzet áldoztak neki. Miután ezt megtagadták, szörnyű pusztítást végzett a vidéken. Krak kihirdette, hogy aki végez a sárkánnyal, annak adja fele királyságát és lánya kezét. Sokan próbálkoztak sikertelenül, végül egy leleményes cipészmester, Skuba birkabőrt töltött meg szurokkal és kénnel, összevarrta, falábakra helyezte, majd a sárkány elé tette, aki egy falásra megette. Szörnyű szomját a Visztula vizével próbálta oltani, addig ivott, amíg nagy robajjal szétrobbant. A király hozzáadta a lányát a cipészhez, aki éveken keresztül varrta a cipőket a sárkány bőréből.
A folyóparton sétálók kedvelik a Sárkány-barlang előtt álló acél sárkányszobrot, amely igazi turisztikai látványosságként ötpercenként tüzet okád a száján. Előbb megijednek, majd fotózkodnak a turisták a különleges szobornál.