Vaskeresztesi Kékfrankos a legjobb magyar borok között

- 2004-ben hagytam fel a vállalkozó léttel és ezután kerestem valamilyen elfoglaltságot – mondja az előzményekről Garger Imre. – Ekkor kezdtem el megvalósítani a régóta dédelgetett ötletet, hogy Vaskeresztest felvezessem az ország bortérképére. A vaskeresztesi ugyanis akkor országosan egyáltalán nem volt ismert, helyben pedig inkább hírhedt volt. A döntésemben szerepet játszott az is, hogy családom generációkon keresztül foglalkozott már borkészítéssel, a Vas-hegy osztrák oldalán pedig már akkor sikeres borászatok működtek, tehát a térség adottságaival nincs baj-gondoltam. Kiderült az is, hogy szakmai kérdésekben számíthatok a burgenlandi kollégák segítségére. Elmondhatom: nélkülük nem tartanék most ott, ahol vagyok. Első telepítésem 2004-es, összesen hat hektár szőlőt ültettünk el Bécsben élő unokatestvéremmel közösen.

Nagyobb részben kékfrankost, kisebb területen pedig merlot-t. A legjobb, nagyon meredek területeket vásároltuk meg, melyeket utána előkészítettünk telepítésre. Ez a hatalmas földmunka szemet szúrt valakinek és felkerültünk a Vas Népe címoldalára: „Tájseb a Vas-hegy oldalán”. Pedig mi nem megsebeztük a hegyet, hanem olyan teraszokat alakítottunk ki, hogy géppel is művelhetők legyenek.

Otthon sokszor évődtem apámmal: az én borom jobb lesz mindenkiénél. Tudtam:ha nem akarnék jobb bort csinálni, nem is volna érdemes nekiállni.. Persze meg kellett tanulnom a szőlőmunkákat, majd a borkészítés mesterségét is. Az első borom 2006-ban lett kóstolható, majd rá egy évre volt az első komolyabb termés. Ekkor Thomas Wachterrel,-- akinek szintén van szőlője itt a magyar oldalon--, elhatároztuk, hogy közösen készítünk bort. Így egyesítettük virtuálisan a Vas-hegyet. Külön-külön mindketten megcsináltuk saját borunkat, aztán egy évnyi hordós érlelés után eldöntöttük, hogy mely tételek kerüljenek be a közös projektbe. Ezeket aztán összetöltöttük egy tartályba, majd palackoztuk, s mindenki annyi palackot vitt haza, amennyit betett a közösbe.

– Mi lett az első eredmény?

– A 2007-es évjárat mindjárt a Nyugat-Magyarországi Egyetem bora lett. Ez volt az első nagyobb durranás. Aztán a 2009-es kékfrankosunk bekerült a TOP 100 Legjobb Magyar Bor közé, ahol az 51. helyet szerezte meg. Ez az évjárat újra, a Nyugat-Magyarországi Egyetem bora lett, s bekerült a Külügyminisztérium borválogatásában is. Nekem eddig a 2010-es évjárat volt a kedvencem, amiből tettem is magamnak félre. Elegáns, nem túl testes, jól iható bor. Ez a köztársasági elnök borválogatásában kapott helyet. A 2011-es a Nemzeti Borkiválóságok között szerepel, a 2012-es pedig az idei TOP 100-ban lett 24. A 2013-as évjárat sajnos teljesen kiesett a jégverés miatt.

Éves szinten 6-7 ezer palack bort készítek. Eladási gondjaim nincsenek, ezért nagyon nem is reklámozom, szinte az egész készlet le van foglalva. A 2014-esévjárat februárban kerül palackba. Mivel nálam minimum egy évig van hordóban a bor, utána még egy évig palackban, gyakorlatilag háromévesen kerül a piacra.

Garger Imre azt mondja, a mostani hordóminta szerint klasszikus, gyümölcsös, minerális kékfrankos lesz a 2014-es
Fotó: Unger Tamás

– Milyen lesz a 2014-es kékfrankos?

- Szerintem újra nagyon jó. Pedig ez a szőlőtermesztésben nehéz, sokszor szidott év volt. A bor mégis sokkal jellemzőbb lesz a Vas-hegyre, mint a 2012-es, ami az időjárás miatt inkább mediterrán jellegű lett. A mostani hordóminta szerint klasszikus, gyümölcsös, minerális kékfrankos lesz a 2014-es. Az idei, 2015-ös évjáratot sokan dicsérik; ez a nagy meleg miatt nálunk várhatóan megint mediterrán jellegű lesz, a cukorfok viszonylag magas alkoholtartalmat ígér. Amit viszont már bizton tudok: a kékfrankosból készített rosé szenzációs lett, hihetetlen a kereslet iránta.

– A sikerek nem hozták meg a kedvet ahhoz, hogy bővítse a vállalkozását?

– A területet nem akarom növelni, de a tárolókapacitásunkat bővíteni kellene. Bár, ha a génjeimet nézem, még van vagy harminc évem a szőlőben. Apám 90 éves, és ma is nagyon aktív, még mindig elkészíti a saját borát. Én viszont úgy gondolom, elértem ezt a szabadságot, hogy ezt hobbiból tudom csinálni, ám, ha növekedne a terület, az már nem csak erről szólna. Elvenné a szabadságot. Nekem ez a területnagyság maximálisan megfelel, ezen mindent meg tudunk tenni azért, hogy a lehető legjobb minőséget hozzuk ki. A jelek szerint nem is én leszek az egyetlen, aki a Vas-hegy hírnevét öregbíti majd: sikerült megnyerni Vaskeresztesnek egy nagy borászatot, amely a legkorszerűbb feltételeket biztosítja kiváló borok elkészítéséhez. Úgy gondolom, hogy két-három év múlva nagy meglepetéssel szolgál majd a magyar, de akár a nemzetközi borpiacon is.

– Az országos ismertség megvan, de mennyire elismertek a borok Vas megyében?

- Valóban, Budapesten nagyon jól mennek a boraim, de Vas megyét, Szombathelyt még nem tudtam „bevenni”. Mindössze egy étteremben tartanak a boromból, és egy hipermarketben lehet megvásárolni. Egy alkalommal az egyik helyi rádióban egy hétig hirdettem az ingyenes borkóstolót és erre senki nem jött el. A jelek szerint Vas megyében nem sikk vaskeresztesit inni. Szombathelyen is van egy minőségi borfogyasztó réteg, de egy-két embert leszámítva nem keresik a boraimat. Inkább elmennek Villányba, vagy Szekszárdra. Ezt nehezen tudom megmagyarázni, miközben egy nemzetközi borakadémikus így kommentálta a hírt, miszerint 24. lett a borom a TOP 100-ban „Szeretjük”, mármint a Vaskeresztesi Kékfrankost.