2018.07.21. 15:00
Boldog születésnapot nekünk
Manócska egyéves lett. Egy éve van velünk, egy éve gondoskodom róla éjjel-nappal. Egy éve jött a világra, az én világomba. Egy éve tartom életben. Magamat is ünneplem. És az apukáját. A nagymamáját, a nagypapáját, a nagybátyját, a nagynénjét, a barátokat – de még a házi kedvenceket is. Mindenki állta a sarat
Életben tartani egy kis életet és közben látni a fejlődését, a sírását, a nevetését, az első eséseit, a nyíló értelmét, az első találkozásait az ízekkel, hangokkal, szappanbuborékkal, az őt körülvevő jelenségekkel – erre nincs is szó. Általa lesz csoda a világ. Az ő rácsodálkozásait az én rácsodálkozásaim követik. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy ez és ennyi az élet értelme. Hogy legyen valaki, aki szájtátva figyeli a növényeket, ahogy fújja őket a szél, aki hatalmasat kacag és boldogan kalimpál csak attól, ha közeledik a család kutyája.
Amikor meglát egy ismerős arcot, a feltétel nélküli öröm kiül – nemcsak a mosolyára, hanem minden porcikájára, minden kicsi, sete-suta gesztusára. Semmi rosszallás, semmi elégedetlenség, semmi bánat. Csak az öröm. Ilyenkor úgy érzem, újratanulom vele és általa, hogy az élet alapvetően szép és jó. Hiszen ezek – a szépség és a jóság – az első érzetek, amelyek előtörnek egy kis emberből. A puszta létezés abszolút és örömteli jó érzése határozza meg őt, határozza meg a mindennapjait; ez az alapvetése. Többet, sokkal többet kéne tanulnunk a gyerekeinktől. Boldog születésnapot nekünk.
