2018.01.27. 06:30
Jó reggelt, Vas megye!
Olyan nosztalgikus a régi regényekben ilyeneket olvasni: illatos levélkét küld a lány a kedvesének, rózsaszín papíron, amit olykor könnyeivel is áztat...
Háromi Jenő anno Vasvárra, a Vorosilov utcába kapta ezt a levelet, aminek borítékjával a Himnuszt megzenésítő Erkel Ferenc életének egy fontos időszakát illusztrálta
Gyerekkorunkban még mi is vettük a színes borítékot meg a vízjeles levélpapírt, szívecskével a sarkában. Egyéniséget fejezett ki a papír színe, a boríték hagyományos vagy éppen a szabványtól eltérő formája, selyempapír bélelése. Milyen lehangoló, hogy a ma legaktívabb postahasználóknak nem erősségük az egyediség. Fehér francia boríték, elöl átlátszó ablakkal, háromrét hajtogatott papírral. Egyharmada a perforációnál könnyen leszakítható, kitölteni sem kell, és már mehetünk is vele a postára. Micsoda unalmas forma! Vagy nem is a forma unalmas? Lehet, hogy ennek a küldeménynek akkor sem örülnénk, ha szív alakú, illatos borítékban kézbesítené a postás?
