Jó reggelt, Vas megye!

De azt sem, amit a nagymamánál, a szekrény mélyében megbúvó kopottas könyvből olvasott. Lehet, hogy a történetre már nem is emlékszik pontosan. De a hangulatra, a figurákra, a cinkos összemosolygásokra igen. Ahogy az álomra emlékszik az ember. Pontos körvonalak és arcok nélkül, csak arra, hogy valami simogatóan jó volt, vagy éppen félelmetes, szorongást keltő. A mai gyerekeknek ritkán adatik meg, hogy mesén nőjenek föl. Ott a tévé, a tablet, a mobiltelefon képernyője, villódzó, jellegtelen, torz figurákkal. Géphanggal, bugyuta zajeffektusokkal. Arc, személyes emlék nem fűződik hozzájuk. Persze, azért van édesanya is, apa is, óvó néni is, aki mesél. Megadva a gyermeknek, hogy legyen szép, személyes emléke a mesélés kapcsán!