Körömpörkölt

Ha lett volna egy kis érzékem a dolgokhoz, akkor nem nevetem ki azt a csapat furcsa, rosszul öltözött szakállas bácsit, hanem minden pénzemet nekik adom ahelyett, hogy méregdrágán veszek egy óriási plüsskutyát kutyapótléknak. Ha így tettem volna, most évente kétszer ott nyikorogtatnám a bőrszéket a Microsoft igazgatótanácsában (gondolom a fő részvényesek ezt csinálják), és újabban beleokoskodnék, hogy hol ne épüljön meg a szuper hájtech mintaváros.

Miután azonban annak idején plüsskutyát vettem részvény helyett, Bill Gates nélkülem már a város nevét is kitalálta: Belmont, sőt a helyszín is megvan: Arizona. Ami kellemetlen a dologban, hogy én is jó ideje tervezem a magam szupervárosát, így kicsit olyan „lenyúlták az ötletemet” érzésem van. Bill ráadásul úgy viselkedik, mint valami olcsójános. Nevetséges 80 millió dolcsit szán Belmontra, amit 10 millió négyzetméteren akar felhúzni egy sivatagban, hogy az energia ingyen legyen. A hírek szerint 80 ezer lakásnak lenne hely, így minden lakásra ezek szerint ezer dollárt szán, feltéve, hogy az 1500 hektáron elterülő irodák és boltok maguktól nőnek ki a földből.

Milyen tervezés ez? Nudli. De nincs min meglepődni, egyszer állítólag azt írta blogjában, hogy ha szegény lenne, csirkenevelésre adná a fejét, mert az az év biznisze, semmi más, mivel a csirke olcsó, egészséges és kakas segítségével hamar megsokszorozható a számuk. És azon vajon elgondolkodott, mennyibe kerül manapság egy tojás? Dehogy. Az én mintavárosomban még a lakók is jó fejek lennének, ő azonban a belmontiakról egy szót sem ejt. Hát hogyan lett mégis Bill a világ leggazdagabb embere? Hát hol lehetne ez az ember, ha annak idején nem plüsskutyára költöm a zsebpénzemet?